Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Czaikó Gábor: A törvény és a Törvény (esszé)
következményekkel jár, ha egy hódító csak egy irésztudásban — itt a (katonaiban — múlja [fölül a meghódoltatottakat. Macedóniai Sándor nagyabb területet foglalt el a Balkántól Indiáig és birodalma széthullt a halálával, eszméje, a hellenizmus, mégis századokig emelte a térség népeit — nyilván a kor erőinek működvetésére alkalmas Tudást jelentett. * A Becsület — igaz, ami igaz és eszerint élni — távolról sem holmi „morális fölépítmény”! Előjöltétele és alapja mindennemű emberi kapcsolatnak: politikainak, üzletinek, személyesnek. Nélküle soha semmiféle kommunikáció nem alakulhatott volna ki. Az állatvilágban sem, ott ás hitelesíti a riasztó-, a szerelmi-, a határjeleket, sőt a mimikri csalafintasága is rajta nyugszik. A Becsület ebben a tágas értelemben azt is jelenti, hogy a Teremtésben bizonyos Rend uralkodik, melybe a lények közléseikkel, cselekedeteikkel, egész életükkel belesimulnak. A költözőmadarak veszik a természet adását a közelgő évszakváltásról és fölkerekednek. Vándorolnak a gnúk, a lazacok, az antilopok és a lemmingek — nyomukban a ragadozókkal. Aki félreérti a jeleket, elpusztul. A természet üzenete törvényi erővel hullámzik végig az élővilágon, az emberen ás, aki csak az utóbbi századokban igyekszik kivonni magát. Nem következmények nélkül. A mimikri és néhány vadásztrükk eseteit leszámítva az állatok nem „hazudnak”. Bizonyos kutatók megállapítása szerint a delfinek azért képtelenek erre, mert ők nem absztrahált, és ezért eleve nem valóságos szavakat váltanak egymással, hanem a látott dolog képét közvetítik egymásnak ultrahangkiáltásaikkal. Mi hazudunk. Tréfálunk, költünk, csalunk, hogy játsszunk, hogy teremtsünk, hogy raboljunk. Utánozzuk a valóságot, a másikat csőbe húzzuk. Azért tehetjük, mert az áldozat abban a hiszemben él, hogy igaz, ami igaz. Ha nem létezne becsület, akkor a hazugság sem volna többé lehetséges; ki-ki a maga képességei és vérmérséklete szerint tapogatózna a világban, de épeszű ember senkire és semmire nem bízná magát. Meddig? A Becsület törvényének kiiktatásával, vagy notórius áthágásával természetesen nem becstelen társadalom keletkezne, hanem semmilyen. Előbb bizalmatlanság munkában, tudásban, politikában, sajtóban, családban, barátságban, üzletben, majd káosz és összeomlás. Az ilyen társadalom működésképtelen. Ha akadt effélével kísérletező csoport az ősidőkben, régesrég kihalt. A növényi és állati lét célja önmagán belüli: a tenyészés, az egyedi és a faji fönnmaradás. Ezzel szemben a legegyszerűbb ember is metafizikai célra tör: boldogságra. A boldogság pedig legalább ennyi: elég! Ahogy Péter mondta a Színeváltozáskor: jó itt lenni. Vagyis testi tapasztalásainkon túli, logikánkat meghaladó és egész személyünket megrázó élmény. Ádámi örökségünk, hogy soha többé nem lakhatunk jól úgy, ahogy egy szarvas, egy csiga, egy oroszlán jóllakni képes. A mi ínyünk a legrafináltabb lakoma után 'is újabb és még újabb ízeket kíván, a legvaskosább orgián is új borokat, más nőket sóvárgunk. Étvágyunk határtalanná vált: nincs testi em588
