Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Czaikó Gábor: A törvény és a Törvény (esszé)
CZAKÓ GÁBOR A törvény és a Törvény Vásárhelyi Miklósnak Gyermekkoromban — 1950 tájéka — hirtelen börtönviselt lett a fél falu. Az egyik levágni merészelte a saját disznaját, a másik nem bírta előteremteni a beszolgáltatásba követelt napraforgót, a harmadik a varrógépét tagadta meg a föl törekvő, új tanácselnöktől, a negyedik viccet mesélt. Pajtásaim szülei és nagyszülei természetesen nem törvénysértések áldozatai lettek: az ítélkezési tervet rajtuk végrehajtó bíróságok a hatályos jogszabályok szerint jártak el, az internálásokat végző belügyesek szintén. Ugyanis volt elegendő és alkalmas rendelet — fellengzős szóval törvény —, amely lehetővé tette, hogy bármiikor bárkit lecsukjanak por, bizonyítási eljárás nélkül. Ha véletlenségből mégis hiányzott volna, gyorsan pótolták — parlamentesdi nélkül. Az országgyűlési jogforrást elapasztották, a testület működését formálissá tették és mintegy rendkívüli állapotot állandósítva szokásba hozták a törvények rendeleti — törvényerejű rendeleti! — úton történő módosítását, mintha háború, pestis lehetetlenítené az országgyűlés működését. Megértük, hogy már csak a hatályos jogszabályok három százaléka a törvény, de az se biztos, hogy mind érvényesül, mert a nekik ellentmondó alsóbbfokú rendelkezések alkotmánybíróság hiányában nem firtathatok .. . Arról nincsen adat, hogy a rendszeresen megszegett törvényekért — tervtörvények, költségvetési törvények stb. — valaki valaha akár húsz fillér ára személyes felelősséget vállalt volna. A dísztörvényeknek — pl.: Ifjúsági törvény — az egyszerűség kedvéért szankciójuk sincs. Mindezek tetejében tényleg létezhettek törvénysértések és léteznek máig: a hiú és erőteljes hatalmi akarat áradása nem szereti még a magaásta jogi kanálisokat sem. Annakidején szívszorongva lestem Vica nénit, amikor kiszabadult. Mikor lesz öngyilkos? Olvasmányaim romantikus hősei ugyanis a börtön réme előtt általában, de utána mindenképpen főbelőtték, vagy fölakasztották magukat. Pirosló gyermeki fülekkel hallgatóztam a fölnőtt-társalgások peremén: ugyan mit szólnak a nagyok? A nagyok szívták a Kossuthot, az 5 éves Tervet, fcöp- döstek a téglajárdára, elmázolták, és azt mondták, hogy holnap ők is sorra kerülhetnek. Vica nénit úgy fogadta vissza az utca a szomszédsági közösségbe, mintha szanatóriumban időzött volna. A közellátási törvény megsértését a nép nem tartotta bűnnek. Világosan látta, hogy a köz ellátásának törvényét nem Vica néni szegte meg, hanem azok, akik a közellátási törvényt kiagyalták. Többek közt és legkivált ezért tűnt el a boltokból a hús, a kenyér, a cukor, a só, és bármikor bármi, mert az élet rendjébe übtre beletúrták, a jog ás a termelés biztonságát megszüntették, az adórendszerrel kizsigerelték a lakosságot, a szentséges tervvel és a belőle következő vetési-, beszolgáltatási előírásokkal egy, az ókori Mezopotámiában elvirult gazdálkodási rendet erőszakoltak a mezőgazdaságra. Amikor Vica néni titokban levágta és kimérte a borjút, valójában a köz ellátását szolgálta. Közvetlenül és azáltal is, hogy állatát kivonta a központi 586
