Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 1. szám - Kolozsvári Grandpierre Emil: Vita magyar módra (Eretnek csapongás egy téma körül) (esszé)
De amivel befejezi vitairatát, abban a filozófiai tájékozatlanság és a fogalom- zavar bájos kettőse andalítja el a nyájas olvasót, íme az ítélet utolsó mondata: Aki ezt meg azt átgondolja: — „... illuzórikusnak érzi azt a szellemi magatartást, amely a XVIII. század racionalizmusának a szemüvegén keresztül akarja megérteni a XX. század — az élet — irracionalizmusát.” Nos hát bizonyos, hogy én leszek az első, aki szemüvegen át értem meg az élet irracionalizmusát. Mi másra szolgálhat a szemüveg? Visszatérve a vádra, annak, aki bármely írásomban nyomát találja a vakdühnek, befizetek két heti üdülést Miamiba. Az én kritikám Domokos Mátyásról Sokáig hasztalan törtem a fejem, mi bőszítette ennyire föl Domokos Mátyást, miért húzta le rólam a keresztvizet, hogy csak két szerzőt említsek Mikszáthtal és Németh Lászlóval kapcsolatos nézeteimért? Miért nem támadott például Móricz Zsigmond Erdélye utolsó két kötetének elmarasztaló megítéléséért? Nem az értékek megőrzése, nem az irodalom megvédése kedvéért ragadott kardot, hanem a saját írásai védelmében, tehát puszta önzésből. Mikszáthról és Németh Lászlóról ugyanis ő is írt és fölháborította, hogy én másként vélekedem e két szerzőről, mint ő. Móricz Erdélyéről nem írt, tehát nem kifogásolta az én eretnek nézeteimet. íme egy keresztes vitéz, aki a pogányok közül csak a személyes ellenségei ellen harcol! Esszékötetének címe: Ugyanarról másképpen. A címlap is erre utal. Az „ugyanarról” sötétzöld betűkkel van szedve, a „másképpen” viszont sárgával. Vagyis amiről eddig zölden írtak, arról Domokos Mátyás sárgán ír. Nem akarok a magam kárhoztatta hibába esni, azzal az érveléstől való tartózkodásba. A Mikszáthtal (It. 1987/1.) és a Németh Lászlóval (Életünk, 1987/6.) foglalkozó esszémből a figyelmes olvasó kiolvashatja, hogy amiről Domokos Mátyás úgy vélte, hogy sárgán ír, azaz másképpen, mint eddig, az bizony a szó minden értelmében zöld. Illyés Gyuláról, Illés Endréről, Németh Lászlóról, Mikszáthról, Ka- rinthyról, ha szavakban nem is, valójában elmeszesedett véleményeket variál. Van viszont egy kitűnő, irodalmi szemléletünkben forradalom-számba menő tanulmánya, híján minden zöldségnek, a Nagyhatalmi helyzet vagy versíró gép? című. Egyfelől fölsorolja az igazi költőket s a fölsorolásban tévedhetetlen értéktudat nyilvánul meg. Ezekről összefoglalóan így ítél: „...a hetvenes években is változatlanul vállalják az önkifejezés, az önarckép rajzolás klasszikus lírai lehetőségét, értelmező háttérként a Világ lírai látványával. S vállalják a költészetükben tükröződő világért, mint saját világukért... a személyes felelősséget.” „... a hatvanas évektől kezdődően a verseskönyv, mint publikációs lehetőség, jó néhány költő esetében egyre inkább a csúszda szerepét tölti be, amelyen válogatás — költői szerkesztés — nélkül lehet lezúdítani azokat a verseket is, amelyekre születésük pillanatában a versrovatszerkesztők egyáltalán nem biztos, hogy közmondásos süketségük miatt nem tartottak igényt.” „En masse tekintve az 1975-ös évi termést ugyanis nehéz megszabadulni a gyanútól, hogy a Magyar Múzsa napi gyakorlata mindjobban kezdi megvalósítani — amiről Roald Dahl egyik sci-fi novellájában olvashatunk — Mr. Knipe találmányának, a szerkesztőségi ízlésre memória- és cselekmény-memóriaáilomány elektronikus mozgósításával tetszés szerinti mennyiségben regényeket gyártó fogalmazógépének magyar versíró változatát.” Ennél a részletnél, vagyis a konstatálásnál a kritikus megáll, miért is ne állna meg, hiszen a „kvázi-versek”, amint a tákolmányokat nevezi, továbbra is aránytalanul nagy helyet foglalnak el folyóiratainkban, sőt iá kiadók által megjelentetett kötetekben. Ez ellen sem jut eszébe tiltakozni, mint ahogy arrla sem céloz, fél- szóval sem, hogy nem vall egészséges lelkületre, hogy tizenöt millió magyarból harminc millió makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy többségében kvázi-versben fejezze ki magát, holott célravezetőbb volna üvölteni vagy káromkodni. Domokos Mátyás 59
