Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 6. szám - Pomogáts Béla: A Dél Keresztje alatt (Ferdinandy György: Szerecsenségem története) (kritika)
POMOGÁTS BÉLA A Dél Keresztje alatt FERDINANDY GYÖRGY: SZERECSENSÉGEM TÖRTÉNETE Azon a képzeletbeli térképen, amelyet a magyar elbeszélő irodalom rajzol meg, igen ritkák az egzotikus tájak és színek. A nagy európai irodalmak képviselői biztonsággal kalandoznak a távoli kontinenseken, akár a trópusokon és a déltengeri szigeteken. Graham Green regényhőseit égő színekben pompázó nyugat-afrikai, délkelet-ázsiai vagy kanib-tengeri tájak veszik körül, Malraux kalandorai Kínában vagy Kambodzsában .kísértik meg az emberi létezés végső .határait, a mi irodalmunkban legfeljebb párizsi kávéházak és észak-olasz kisvárosok tűnnek fel. Egyedül Remenyik Zsigmond dél-amerikai regényei képviselik azt az egzotizmust, amely a huszadik századi irodalmakban oly sok izgalmas emberi tapasztalat ábrázolására adott lehetőséget. Nem véletlenül említem Remenyikat éppen Ferdinandy György első idehaza megjelent könyvével kapcsolatban, és nemcsak azért említem, mert kiváló elbeszélőnk sokáig rejtve maradt dél-amerikai irodalmi munkásságát először Ferdinandy L’oeuvre hispano-américaine de Zsigmond Remenyik című, 1969-ben megjelent doktori értekezése fedezte fel. Azért is, .mert Remenyilkhez hasonlóan a színes trópusi világ Ferdinandynál is csupán környezet: az igazán fontos események máshol, a lélek mélyén, az emlékek és az álmok belső körén mennek végbe. Abban a személyes térben, amely nem köthető égtájakhoz, országokhoz és városokhoz, és nem jelölhető meg a térképek koordinátáival. Ferdinandy Györgyöt először illik bemutatni a hazai olvasónak. Budapesten született, itt töltötte kora ifjúságát, csak 1956 őszén vették fel az egyetemre francia szakos hallgatónak, addig, pontosabban .akkor is mint autóbuszkalauz dolgozott. Franciaországba kívánkozott, aztán elérkezett az a pillanat, amikor valóra válthatta vágyait. A Strasbourg! egyetemen tanult, doktorátust szerzett, közben kijárta az „élet egyetemeit” is. Megnősült, francia lányt vett feleségül, aztán elvált, fiai időközben felnőttek, és szőlősgazdák lettek Kréta szigetén. Második felesége Kubából származik, kisgyermeke most tanul magyarul. 1964-ben költözött Puerto Ricófoa, ahol a San Juan-i egyetemen ajánlottak neki állást: .azóta a „humán tudományok” professzora, vagyis az európai művelődéstörténet rejtelmeibe vezeti be a bennszülötteket. Órákat tart, jegyzeteket ír, .időnként megpróbálkozik azzal, hogy elhagyja a szigetet. Az elmúlt esztendőt Budapesten .töltötte, nevét azóta ismerhetik szélesebb körben is iá hazai olvasók. Elbeszélései, kisebb-nagyobb cikkei jelentek meg a magyarországi sajtóban, s a Szerecsenségem története megjelenését követve már készül egy újabb elbeszéléskötete. Termékeny író, műveinek puszta felsorolása is egy kisebb lexiikonoikket töltene meg. Versekkel indult, s 1970-ben a párizsi Magyar Műhely kiadásában jelent meg Nemezio González egyetemi tanár beszéde a Fekete-erdő állataihoz című no- velláskötete, majd Valenciánál a tenger, Mamuttemető (Magyarok a trópusokon), A mosoly albuma, Az elveszett gyermek és A vadak útján című könyvei. Számos francia nyelvű munkája is napvilágot látott, többnyire a jónevű párizsi Denoel kiadónál, Le seul jour de l’année című elbeszéléskötetére 1964-ben Saiint-Exupóry-dí- jat kapott. Elbeszélő pályáját karcolatokkal és tárcanovellákfcal kezdte, a modern elbeszélő technikák híve, szabadon váltogatja az idősíkokat, a valóságos és álomszerű motívumokat, narrációját a gyorsan pergő, esetleg abszurdba hajló párbeszéd és a költői erejű környezetleírás szabja meg. Azt a filmszerű vágásokkal dolgozó „mozaiktechnikát” használja, amely a lélek belső világában zajló eseményeket örö566
