Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 6. szám - Bertha Zoltán: Sors és mítosz: Tamási Áron (A Szűzmáriás királyfi világképének fő vonásai) (tanulmány)

feltámadást hirdető eszkatolog.ikus program hatalmas erejű kivetítése, s ezt a diákok tömege, majd a képért szekerező egész falu tökéletesen meg is érti és rendkívüli benyomása alá is kerül.

A mitikus dualizmusnak megfelelően végig ott kísért a történetben a megszemélyesített, a népi elképzelés szerinti allegorikus „Halál”, illetve hatása, megnyilvánulása is: először a kedves ló, aztán Ferke halálában, majd Csórja Péter és Gálfi Zsiga drámai, balladai egymástpusztításában, s Bódi anyjának, bátyjának (Ambrusnak), végül magának Bódinak a szintén balladás — szerelmi-drámai — halálában. Közben pedig megjelenik „fényes koponyával”77, „Fekete csont-lábakkal és fekete csontkarokkal”78, „mint egy rettenetes emberevő Cigány”79 s „óriás Rém”80, majd kaszáját feni mintegy dialogikus viszonyban állva Istennel, a lét kettősségének egyik oldalaként és aspektusaként, amikor Bódi a Mária-képet festve népe életéért fohászkodik Istenhez, akitől végül a remény és a reszurrekció ígéretét kapja. A halál „Egy csontváz, egy fehér lepedővel van béborítva s kasza a kéziben”, s „emberalakiban, vagy csontváz-alakiban”81 jön — mondják a székelyek. S ez a Halál harcot folytat a székelységért, s bizarr szózattal is a pusztításukra tör: „örvendezzetek, mert el fogtok múlani időnek előtte! Zengjetek öröménekeket, mert kiválasztottalak a halálra! Lobogjatok és szánjátok a többi nyomorult nemzeteket, amelyek sokáig élnek! Rohanjatok és csókoljátok az urak kezeit, a fejedelmek kezeit és idegen népek kezeit, amelyekkel mgmutatják nektek az utat az én örök országom felé! Igyatok és öljétek egymást, óh áldott Nép, és józan ne legyen közöttetek, és ne legyen olyan, aki testvérét meg nem ölte! örvendezzetek, imént elmúlani nem tud senki olyan dicsőn, ahogy Ti!... örvendezzetek és kiáltsátok: Örök Apánk nekünk a Halál és mi vagyunk az Ö kedves Népe!”82

Különös módon válik pusztító erejűvé a föld is, amely mint földanya általában a nőiség termékenységi eszméjét hordozza a néphitben. Itt viszont, Csórja Ambrus érzésében kétértékűvé válik, a feminin elvvel párhuzamosan: „A föld ereje?!... Ne várj te jót a földtől, ecsém! Kétszínű az, mint a fehémép: bolondít s melenget a kebelin s egyszer azt veszed észre, hogy elszáradtál a melengetéstől, szép csendesen, de bizonyosan ... fojt és húz magához... húz és meg akar enni engemet a född”83. Az elemésztő föld helyett az azzal ellentétes természeti elem dicsőíttetik: a tűz; s Ambrus a tűzzel is égetteti, hamvasztatja el magát. Ez a konvencionalizálódott vallási gyakorlattal szembeni kihívó aktus mélyen pogánykori eredetű tűzkultusz felelevenedése. A tűzimádat a magyar ősvallásnak ha nem is központi, de igen jelentős része lehetett. Ipolyi Amold valószínűsíti is a hindu, perzsa, gall, kelta, hun stb. elégetési szertartások hagyománya mellett az ősmagyar tűzáldozati rituálét is, mint a nomád népekre inkább jellemző temetési szokást. A tűzben való elégetés jelentése pedig a megtisztulás, megszentelés, a tűz általi lustnatio, igazulás, .tisztességtevés, a tisztító, óvó, gyógyító tűznek való áldozás.84 A tűz, mint a végtelen isteni világosság, a szellemi tisztaság, a lelki határtalanság, a fény, az ég, a nap jele, őseleme és masculin elve — szemben a föld feminin anyagszerűségével — a temetési imában is az Isten attribútumává lényegül: „Igaz Isten, / akinek jelképe a tűz és akinek lelke a tűz”; „Örök Isten, / aki tűzből teremtettél minden égitestet, / s azoknak vezérül rendelőd a Napot: / minden tüzeiknék királyát; / ki tüzes agyagból gyúrtad ki az emberi testet / s tettél néki jelül örökké égő szívet: / Lobogjon Neked a tűz!”95 S „Kelet felől” kezdenek temetni, „és a hegyek is állának, mint a nép megett a pogány nagyidők; és ezer hangon muzsikált a máglya a holtnak, és szóla az Isten a tűznek nyelvén; és a láng legyőzé magosságával a hegyet és legyőző erejével a vizet és tisztaságával legyőzé az emberi lelket. / És világosság leve éjjel a mezőben s kiáltott a lobogó tűzhegy: / — Istenhez megyen a székely!”96 És ezt az archaikus s szinte hermetikus rítust egészíti ki a véráldozati aktus, amelyben Bódi a saját vérét bátyja — mintegy ún. székely áldozópohárban87 lévő hamvára ereszti, s úgy imádkozik a Csorja-nemzetság fennmaradásáért.

A tűz cehát isteni jelkép, s nem miaga az Isten88, mert már a sámánizmusban egyre tisztultabbá válik az Isteneszme, egyre szellemibbé, a primitívebb természet- elem-islenitésnél el vontabbá váliik: „a varázslatban már a szellem fensősége nyi542