Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 6. szám - Bertha Zoltán: Sors és mítosz: Tamási Áron (A Szűzmáriás királyfi világképének fő vonásai) (tanulmány)

S Bódi felült reá nyomban és a két lábával odatapadt, hogy nincs szélvész, ami leseperhette volna. / A jnagy templom felől felkondult valami különös hang: / — »•Üdőtjelző fa leszel...« / A Holló két lábra állt. / Keleten feltűnt egy csillag ... Kicsi Bódi ruhástól eldőlve aludt az ágyon. Vakmerő arcáján csörgött a verejték.”39 Ez a helyzet tisztán a felsőbb elrendelés, elhívás sugallatára cselekvő táltos és lova szituációja. „A táltos ló igen jól beleillik a csődör ős mítoszába”; „a csődörmítosz egy magyar totemikus mítosz”40 — tehát a ló, mint a táltos ember lova vagy mint táltosló a magyar táltoshitnek mint a [sámánizmus magyar válfajának az egyik központi alakja. De kitüntetett, kultikus jelentősége van a lónak a magyar ősvallásban más vonatkozásiban is: egyrészt a lóáldozatokban,41 másrészt a lovas temetkezésekben.42 De ismeretesek a fából kifaragott apró bálványképek, totemisztikus-mágikus fétisek, idolumok is az ősiségben.43 Csórja Bódi pogány módra Szentként tisztelt fából, „lélekfából” faragja meg lova alakját, s Halottak napján a temetőbe szökve szertartásosan, pogány, animisztikus imával kísérve eltemeti és viirasztja azt. Ez az archaikum atmoszféráját sugárzó kegyeleti rítus okozza az első döntő, keserűen megalázó, de megerősödő indulatokat és elhatározásokat is szülő szemléleti ütközést az iskola tanáraival. A városból való lelki kirekesztődés azonban csak átmeneti érvényű ahhoz a tartós biztonsághoz és igazoláshoz képest, amit Berze Ferke hűséges barátságában, Fazekas Ádám tanár biztató melléállásában, illetve a faluban, övéi között, a karácsonyi kántálók seregében ól át Bódi, „Éiletében először történt, hogy emberek hajtották az ő mellére fejüket s a legősibb bizalommal elnyugová- nak ott és megérezvén az ő királyi voltát, hittek benne fontolgatás nélkül, amint a madársereg hiszen a fa erejében, amelyre rászáll”44 — s ez az „uralkodás és a rohanás tüzé”-t lobbantja fel benne, „belső törvény” szerint az élre állva, „Titokor- szágból” várva új parancsot, mely szerint fel kell olvadnia a benne bízók szívében, kiket a nép lelke küldött követésére.. Innen már csak egy lépés a végleges szakítás a várossal; s ez kedves-kedélyes természetű, furfangos és friss eszű barátja, Berze Ferke temetésén következik el, akit életében a humor derűje (a mesei ízű róka-ka- landban például) és a szerencsétlen, nyomorúságos sors tragikus légköre egyszerre lengett körül: „szegény hőslelkű, szárnnyal született székely legény volt”46. Korai halála a fájdalmas székely értékpusztulás jelképévé nő Bódiban, s annál keservesebb kínnal, gyötrelemmel, vad és dacos temperáméntummail gyászolja meg, siratja el barátját. Szilaj torozását és virrasztását szégyentelen tivornyának bélyegzik tanárai, s újólag is csak Fazekas Ádám ismeri fel ebben a társat és a Székelyföldet együtt sirató torozásban a „lánglalkű”-ségat, a „győzhetetlen telhetség”-et és az „Istenhez repülő” „magosabb erkölcs és a szépség” mámorát47 — s a kicsapott Bódi- val való közösségvállalásképpen ledobja ő is reverendáját, megtagadja és elhagyja iskoláját. Bár a virrasztás megjelenítésében Bódi egyéni akarata és gesztusa hangsúlyozódik, s ezért az etnográfiailag nem olyan részletes és pontos, mint a kántá- lás leírása, mégis érezhető, hogy ez a tor még ilyen szélsőséges formájában sem idegen a székely népszokástól; „Hát itt nálunk úgy szokták, mikor meghal valahol valaki, hát éjszaka is adnak ennik, akik virraszrtanak o'tt... vágnak valamit, sütnek, italt vesznek... esznek, de még az is megtörténik sok helyen..., hogy a végivel majdnem lakodalmat csinálnak. Mert aztán addig lisznak, hogy jókedvvel mennek el”48 — mondják például a Gyimesben. Ennek gyökere pedig a pogánykori halotti vendégség és lakoma szokásáig nyúlik vissza, amelynek értelme libatio-jellegű engesztelő, megtorló áldozat tétele, bajvívás és lakoma mintegy „megbosszulás, vindicatio” céljával való összekap csalása49; s ez a „megtorló” hevület még inkább jellemző Bódi cselekedetére.

A faluba végleg visszatért Bódi érzelmi állapota („békételen”, „keserű”, „lázadó” helykeresése) és viselkedése továbbra is a sámántermészet lélektanához igazodik. Hirtelen elalvásai (már előbb, lovának vizionálásakor és a fabálvány temetésekor is), általános idegi zaklatottsága, megszaporodó látomásai, lázas víziói, álmai, ájulásai, hisztérikus rohamai, bolyongásai, emberkerülései, (el)rejtezésed és révülései, elragadtatásai, extatikus, transz-állapotai, szinte önkívületbe, eszméletlenségbe esései, betegségei, zsongító, mámoros szédülései, belső lélekviharzásai mind er539