Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 6. szám - Bertha Zoltán: Sors és mítosz: Tamási Áron (A Szűzmáriás királyfi világképének fő vonásai) (tanulmány)

hősdalok ódon alakjában... a lyrai és epikai elem még elválaszthatatlanul együtt van. A költő, érzelmével, egészen behelyezkedik tárgyába, s nem lebeg fölötte, mint az epikus: a rajz nem a tárgyat, hanem a hangot jellemzi; a menet, mint a fölhe- vült képzelet szárnyalása, gyors, hamar túlteszi magát az akadályokon s végéhez siet; a gördület lyrai strófákká, azaz meg-megújuló szakokká tagozódik”15 — s ez erre a műre is áll. A kivételes személyek, szentek, vértanúk, hősök életét elbeszélő legendák példázatossága illetve mítosz és példázat kapcsolatossága itt is jelentésképző tényező. A csodálatos és misztikus tüneményekkel színezett mépközösségi és személyes sorsképlet szimbolikus víziója egyesíti a mítoszi példázatszerűség tulajdonságait történet és értelmezés összeszövődését, a múlt idő és az időtlenség együtthatásáig a predestinációs és fátumszerű sorskifej letet, illetve a megjelenítés jelképesen antropomorfizáló és allegorikusán, a világtörvény abszolútumában való feloldásával dezantropomorfizáló tendenciáit.17

E műfaji szempontok felől talán inkább feltárul e mű valódibb arca, az a fajta tartalmi érvényesség is, amely által „az egész székely lélekvilág”, a „székely nép lelke’* az „egyetemes emberi lélek színterére” emelkedik.18 Makkai Sándor és Jan- csó Béla nagyra értékelik a mű zeneiségét, „lírai, zenei jellegé”-t, amely — túl- menőar mítosz és zene Lévi-Strausstól is hangsúlyozott általános párhuzamosságán (ciklikusság, körkörösség, megfelelések stb.) — itt elemi formaalkotó erővel szerepel: .az egyes részek „egy nagy népbaliladia zenei tételeinek fellelnek meg”19, együttesük: „zenei és archiitekturális együtt”20. A ballada olyan tömör képlet, amely az ősi, mitikus képzet- és hiedelemkörökhöz újabb időkből származó vagy azokban felerősödő lélektaniságot, tragikus és drámai világtudatot ötvöz. Ezt a mítosztól a ballada és nem az epikus kifejlődés felé vezető sajátosságot, minőséget teremti újjá Tamási is, amikor a mítoszi létállandóság metafizikai reflexiójába a történetiség lényegismeretét, a sorselrendelés tragikus érzetét és a személybe ágyazott végzetdetermináció pszichoíogikumát is bekapcsolja. Valóban „nem regény”21 a Szűzmáriás királyfi, s ha ez a tény nem emeli is igazán remekművé, jelentőségét több fokkal is megnövelheti; különösen a huszadik századi művészet és irodalom fejleményeinek, kísérleteinek fényében. Hiszen kötődik egyrészt az avantgarde bizonyos szemléleti és kifejezésformáihoz, az expresszionista fűtöttséghez, felfokozottsághoz, lázas aktivitáshoz és indulati energiához, s az érzelmi kiáradást a végletekig forrósító, szinte már személytelenítő és időtlenítő nyelvhasználathoz, illetve szürrealisztikus látomásképzési technikákhoz. A fantázia kozmikus távlatossága és mindenségigézete egyes részleteket szinte avantgarde szabadverssé, a műfajok, műnemek, vers és próza határait lebontó, szélsőségesen szubjektivizáit és lirizált önálló alkotásokká stilizál.22 De míg az avantgarde az ősi és népi világképnek inkább az egyetemes szellemiségéhez, az abszolút szubjektivitás radikális szabadságmodellként vállalt metafizikájához, s kevésbé az archaikus néphit konkrét és tematikus hitalakzataihoz igazodik, addig a Tamási-mű a megfogható, konkrét archetipikus, mitologikus motívumok, témák, formák immanenciájából sugároztatja ki ezt a filozofikumot. Vagyis nem az avantgarde íudatmozgás eleveníti meg és aktualizálja a világkép mitikus szféráit, hanem azok, önmaguk inherens jelentésmezőikkel és egyetemes reflexivitásuk révén érintkeznek az avantgarde .által megpillantott igazságokkal. Ami azonban — a stilisztikai jellegzetességeken kívül — valóban közös az avantgarde ihletforrással és értékirányultsággal, az az a lázadó magatartás, amely kialakult és határozott tudatossággal, az egyetemes szubjektivitás és szabadságeszmény mitikus (transzcendentális) szankcionáltságával gyakorol gyökeres történelmi és társadalmi kritikát. Az individualizált, polgárias meggyőződésből és a mítoszi tapasztalatból eredő bírálat kölcsönösen támogatja egymást.

A másik modem műalkotástípus, amellyel a Szűzmáriás királyfi — bár távolabbról — rokonítható, a különböző mítoszinterpretációs, profanizáló vagy mítoszi struktúrákkal, képzetekkel, aurával építkező művek csoportja. A Joyce, Thomas Mann, Bulgakov, Márquez, Kodolányi nevével jelezhető mítoszregény inkább vonatkoztatásrendszerének legáltalánosabb jegyeivel mutat hasonlatosságot, mert az esztétikumának alapját adó szekularizált lélektaniság kidolgozottságával és nagy sűrűségű, intenzitású epikai karakterével élesen eltér Tamási művétől.

536