Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 5. szám - Tornai József: Természetes bűn, Új Isten-képmás, Kiszürcsölöm egy könyv nedveit, Bolyhos, lila árnyék (versek)

Bolyhos, lila árnyék

Itt a pillanat,

a nagy hídra teszem a lábam, a csillagok már feketék a fagytól, a híd nagy íve, mint a jéghegy csúcsa,

mindjárt sötét lesz.

Tegyek úgy, mintha egészen természetes volna, hogy egy ilyen kétágú ábra megy át a hídon, fönn szunyókáló égitestek és az acél remeg a bizalomtól?

Vagy inkább sziklarajz az ég bolthajtásán,

de ki rajzolta ide, minek?

Megrezzen vagy ott mered ötmilliárd éve,

ahova karcolták?

Itt a pillanat: egy kétágú ábra rálép a hídra,

megy a nagy városba.

Valaki ide-oda mozgat, lök egyet-egyet rajtam, semmit se tehetek, semmit se értek,

a fehér híd szétoldódik a lila légkörben: utolsó sejtemig elnyel a bolyhos, lila árnyék.

413