Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 5. szám - Egyed Emese: Csak a tárgyak, Tétova (versek)
EGYED EMESE Csak a tárgyak a jóság parányi jelére, Ahogy ott álltái, mintha minden bűnödet visszhangozta volna, máglyát követelve köréd, ahogy ott álltái mosolyogva, tekintetek, ítéletek kíméletlen záporát tűrve: múltad, jövendőd, életed mintha szennyes ködbe merülne, aki közel volt azelőtt hozzád, de gyorsan idegen lett! Nem kaptál vizet, levegőt, nem pusztultál el, és a lelked áttetsző már, s kristálykemény is Ahogy ott álltái, s vártál mégis hitted: a bizonyoság, ha van, legtávolabbról is elérne, de rokonok és ismerősök arca merev volt, vád szemükben, érezted: ellenségeid közt állsz bűnösként, üdvözülten; az, amit átéltél, tudod jól, téged megváltott mindörökre, de el kell tűnnöd világukból, hogy ne legyen időd örömre, emlékszel? Ahogyan ott álltái, rejtegetve boldog valódat, emberi megértésre vágytál. De csak a tárgyak mosolyogtak. 414
