Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 5. szám - Tornai József: Természetes bűn, Új Isten-képmás, Kiszürcsölöm egy könyv nedveit, Bolyhos, lila árnyék (versek)

hogy így is lehet: öledből kicsúszva, szádról bottal leütve és sarat habzsolva, ujjaid gyertyáitól többé nem ragyogva,

hangodtól békás gödrökbe rekesztve, bőröd ajándék-palástjától lemeztelenítve, így is lehet: mindent, mindenkit szeretve,

hirtelen sziklahasadással föltámadva, az egek mennyköveivel káromkodva, dühtől és mámortól nekilódulva

új és új boldogságoknak, mert te már nem vagy, már csak egy koponya kitört foga vagy, hol a napfényre kizúdult,

kitódult, kibukott a rab: kilövellte új Isten-képmásomat.

Kiszürcsölöm egy könyv nedveit

Kiszürcsölöm egy könyv nedveit

az utolsó látomásig,

nézem a szemedet, hogy lássam

örökre idegen csodáid,

csontvázam megrázkódik,

peng az öregség zúzmarája,

az apokalipszisből trombita harsan föl

anyám méhébe zárva,

madaras víz szárny-tükre billen,

iromba hullámsír az ég,

hatalmas gyerek-szempillák

nyitják ki isten szemét.