Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 5. szám - Rónay László: A magányos lélek univerzuma (Márai Naplója) (tanulmány)
RÓNAY LÁSZLÓ A magányos lélek univerzuma MÁRAI NAPLÓJA A műfaj keresése A Bébi vagy az első szerelem hőse jegyzi föl: „ .. .valami vonz és itaszít, hogy mindent leírjak, ami a toliam alá ikerül. Ez a napló végtelenül megnyugtat... Tegyük föl, hogy a memoárjaimat írom.” Máriái Naplója is ilyen memoár: védekezés, önmaga megnyugtatása, -elveinek összefoglalása. A műfajiról korábban azt fejtegette, nem kedveli; nem érezte saját önkifejezési formájának. Az a -fajlta író volt, aki mindig szeme előtt tartotta az olvasót, -a nyilvánosságot. Amikor 1943-ban írni kezdte ilyen jellegű föl jegyzéseit, azzal a szándékkal tette, hogy reflexiói el fognak jutni a túlélő olvasóhoz, s ugyanolyan hitelesein vallanak írójukról, mint annak regényei. „Ha a napló értelme annyi, hogy ,-mindennap’ írni, s a feladat mellett, mintegy fir- kantva, feljegyezni a melléktermék értelmét is, megőrizni a -pillanat forgácsát, akkor e jegyzetek az én számomra a naplót jelentik; de nem -tudok másként írni, csak a láthatatlan nyilvánosság számára, így, -ahogy e jegyzeteket papírra vetem, tehát címmel, szándékkal, megszerkesztett tartalommal... Hiúság ez? Vagy a mesterség egyfajta -kényszere? S a naplók, -a ,-n-agy vallomások’ kevésbé hiú szándékkal, kevésbé a nyilvánosság részére készültek? Kételkedem -ebben. Az író mindig a világ felé pislant, akkor is, amikor bizalmas füzetébe följ-egy-zi: ,-Ma nem történt semmi.’ Vagy: ,Délután cigarettáztam.’ Mindezt közügynek érzi, éppen, mert író. A napló, a legbizalmasabb is, mindig az emberiségnek készül, s ezért -talán őszintébb, ha őszintén bevalljuk, hogy nem tudunk egészen őszinték lenni, -írók, semmiféle írásunkban, leveleinkben és napló jegyzeteinkben sem. Egyébként, naplóíró, nem sokat tartok arról a -magányos őszinteségről. Őrizd meg -titkodat! — s írj -titkosan és őszintén, címmel, szerkezettel, szándékkal, -ahogy egyedül lehet és illik.”1 Ez az önvallomásként értelmezhető műfaj-magyarázat akikor született, amikor megfogalmazódott benne, hogy naplót ír. Műfaj-választására alighanem elhatározó befolyást tettek a nagy francia n-aplóí-rók is. Alaposan -ismerte Julius Rena-rd működését (Illyés Gyulára is nagy hatást tett kifejező, szép és világos francia -nyelvhasználata), s amikor megjelent Naplója, ő írt róla tanulmányt a Nyugatban2. Ebben a többi között azt fejtegeti, hogy az irodalomnak „láthatatlan”, „titkos” élete is van. Megjelennek művek, ismerik őket, bírálatokat írnak róluk, de ez csak a felszín. -Alatta mélyebb, titokzatosabb erők működnek. Gyakran ezekből olvassa ki iaz utókor az adott korszak igazi szellemiségét. Saját naplóját nyilván ilyen jellegű i-rodalamfelfogása is ösztönözte, -az a hite, hogy 1943-ban, de kivált 1944-ban a „mélyben” lehet megteremteni az igazi művészetet; a felszín nem ad erre lehetőséget, -ez a „titkos” irodalom lehet -majd később a korszak igazi, hiteles 'krónikája. Példaadó számára Jules Re- nard -munkája -azért is, ment nem a hétköznapi -embereknek írta, nem eseményekről, pletykákról adott számot benne, hanem „olyan tájakra jutunk el benne, ahová műkedvelő, vasárnapi kiránduló sohasem vezethetne”. Renand Márai szerint „feltétlen író” volt, aki minden sorát a nyilvánosságnak szánta, akkor is, amikor naplót vezetett. Ugyanazzal a műgonddal, bensőségességgel írta, -mint egyéb műveit, legfeljebb annyi a különbség, hogy ebben „agyafúrtan közvetlen”: „A bejegyzések pátosza, a mondatok megformáltsága, a központozás, egy mesterségbeli vélemény, egy- egy emberi arcéi od-avetetitsége, vagy műgonddal felrajzolt jellegzetessége, mindez természetesen nem magánügy: van benne kaján-ság, túlzás, fcacórsóg, düh, bosszúvágy, őszinteség, s van benne szándék, mindezt pontosain így, e válogatott, gondo394
