Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 4. szám - Panek Zoltán: A plankács (novella)

volt. Beszédes, már-már fecsegő. Egy balga-balog vándorprédikátor ajánlott is harcLasabbaf helyette. Bocsánat: helyébe. Válaszoltam neki. Eltesszük egymást emlékbe. De a tőlem kapott levelet ő nem teszi az ablakába.

— Végezze csak nyugodtan a .tennivalóit, .élje az életéit. Mozgójegyzőkönyv készül. Mozdulnia sem kell, a kérdéseim elkísérik bárhová. Az áldozat tehát hosszabb .ideje kapcsolatban volt a tett elkövetőivel, önnel is?

— Gyorsjárású, mondhatnám könnyűjárású az esze, mert kevés. Írja tudományosabban : szociális közelségben éltek, de nem ugyanazon a vagyoni szinten. írja azt, hogy ismerősök, nagyon közeli rokonök, várrokonok, ikertestvérek, már úgy .értem: hánmasáknek, miegyéb. Már-már telj.es egyetértésben követték el, együtt, a .bűncselekményt, amibe természetesen az áldozat is beleértendő. A maga neve? A maga neve mi? Magának .is van, még ha folyton változó is. Minek cserélgetik annyit?

— Ezt hagyjuk. A vizsgálat bármilyen néven lefolytatható. Különben egyetértek. Mi azonban nem tesszük majd el egymást emlékbe. Nem olyan a helyzet formátuma. Mindenesetre különös módja a menekülésnek: elhagyjuk a nevünket, ahelyett, hogy inkább a véleményünk sem változnék, ön .hajlandó töredelmes beismerő vallomást tenni. Legalábbis úgy értesültem.

— Rendben van, megyek magával. Feltűnés nélkül (követem majd. Minden lépését .figyelemmel kísérem. Belül is, kívül is. Valaki mellünkre hajtja a fejét, .érzelmi menedékjogot kór, és attól kezdve a lelkűnkben csúszik-má- szik. Kicsoda maga tulajdonképpen? Nem vagyok hajlandó kígyót melengetni keblemen, hogy azután kénytelen legyek egy követ fújni vele. Ott még nem tartunk.

— Nem .ismer. Ez pillanatnyilag nem is fontos még. Addig kísérem, természetesen csakis belül, amíg meg nem ismer. Akkor aztán elválnak útjaink. Azután már nem leszünk érdekesek egymás számára. De figyelmeztetni vagyok kénytelen: még csak most kezdődik. Ha okosan viselkedik, különféle előnyökhöz juthat.

— Tudom. Én kellőképpen unom ,is már az elején. Szellemi lalkásleválasz- tási kísérlet. Évszázados. Csakhogy ón már kívül vagyok, .hogy ne mondjam; birtokon kívül. Kívül, extra muros, minek következtében legalább tudom, ki s mi volnék. Illetve, hogy ki lehetnék végül is és végre. Egyetlen dologról nem mondhatok le, ez egyetlen tulajdonom. Arról, hogy önmagam legyek. A bűnügyi szakértők szerint nem ritkán csupán a .véletlenen .múlik, melyikük lesz az áldozat: a tettes, vagy .az áldozat a tettes. A véletlen dönti el. És még sok egyéb. Juhász Sándor életfogytiglant kapott. Ez még szerencse is, mert kevesebb, mint huszonöt év, vagy tizenöt. A plankácsot, mint bűnjelet, lefoglalták.

— Ne dugja a fejét strucc módjára a homokba. Nem illik a mellébeszélés egy kívülálló callövőhöz. ön dicsekedett — eredetileg Hermann Broch írja James Joyoe-ról — „(találati biztonsága”-val. Ám .erről majd később. Ráérünk. De azért nem árt igyekezni.

— Igen: a közhelyek, ilyen a fejét a homokba dugó struoc is, a derűs élet- szemlélet tartópillérei. Csakhogy a strucc, ha egyáltalán és főleg üldöztetése esetén a homokba dugja, struccpolitika céljából, a fejét, ott, ahol a homokba dugta, a környék felizzik körülötte. Van ez a változat is. Nem az a humanizmus, hogy a világ bajain, mindenért, látványosan óbégatunk. A világ hatalommal, emberfőkkel játszadozóinak ez amúgyis csak annyi, mlint nekünk volna egy páncélkocsiban a kellemetlenkedően elénk toppanó ősember auáauá-kiál- tozása. Még annyi sem. Már nem ez a humanizmus a fölháborodomtehátva440 -