Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 4. szám - Panek Zoltán: A plankács (novella)

gyök, hanem az, hogy ami rajtunk múlik, függetlenül a (többiektől, igen, akár tőlünk függetlenül és önmagunk ellenére is olykor, ami rajtunk áll, tökéletesen elvégezzük. Az élet, az életed, mindössze ennyi: akkor és az jusson eszedbe, amikor és ami hasznos, azt mondd, mondd ki (bátran, ami téged (tartalmaz és hordoz, ami te vagy, hiánytalanul, időben és térben, mert nemcsak többé nem ismétlődsz e földön, hanem mind enélkrül akkor az egyszer sem fordultál elő.

— Ez magánérzet. Eső után köpönyeg egy magánérzethez. Túlságosan elvont. Elvonja a figyelmünket fontosabb dolgokról. Tehát káros. Haladjunk inkább a jó irányiba.

— Jó lesz ez még az eső után is. Például felhőszakadáskor. A sár ellen.

A szájunkig érhet a sár. Amikor állapotok uralkodnak. Már régen nem a koronás fők, az állapotok uralkodnak. Látom, jegyzi. Remélem, alkalmam lesz elolvasni a jegyzőkönyvet, mielőtt aláírnám.

— Sőt. Minden súlyosbító kiegészítésért külön hálásak leszünk. Ne értse félre. A tréfálkozás is a türelem egyik neme. Foglalkozás?

— Erre a jelen pillanatban nem válaszolhatok még csak megközelítően sem pontosan. Aprótermetűnek nem mondható, óriási (tapasztalatokkal rendelkező egyén, apróhirdetés kizárva, magasabb (beosztást keres, kudarc esetén akasztófa szintén kizárva. Iratok rendezése folyamatban. Megfelel? Elajánló leveleimet maga legalább olyan jól ismeri, mint akik írták. iSzükophanták műve. Jobbára szükophantázia.

— Végre egy használhatóbb megfogalmazás. De az ilyesmivel különben ne tessék ám vicoelni. Ezt -csak megjegyzem, a miheztartás tisztábban 'látása végett. További használható megfogalmazásokat várok. Engedje inkább a tényeket beszélni. A tények a mi tanítómestereink.

— Ezit mondta, majdnem szó szerint így az az úriember is, aki elbocsátásomkor megjegyezni kegyeskedett. A tények, hát bizony a (tények -önmagukért beszélnek, egyébként pedig ők mindnyájan sajnálják, hogy kénytelenek megválni tőlem, mert amúgy kiváló volnék. Mire én azonnal válaszolni voltam kénytelen: igen, kiváló, hiszen éppen most válók (tói. Ilyesmivel ne vicceljen. Tessék csak idefigyelni, mondtam én a többiek teremtette csendben: az én életemmel akkor, ott és úgy vicoelek, amikor, ahol és ahogy nekem tetszik. Iszonyú csend sunyított a teremben. Ez attól volt, hogy én csupán a példa voltam. A többieknek statuáltak. Ne kívánja, hogy a jelenetet (tovább részletezzem, mert csak annyi volt. A következő percekben már az utoán voltam. Különben annyit még hozzátehetek, hogy az illető úriember azelőtt (is, azután is teniszezett. Ő teniszezett a háború előtt és után is. Én legfeljebb néha sakkoztam. Azóta, mostanában, hogy ezzel a gyilkossági üggyel vagyok elfoglalva, •naponta. De még csak nem is játszom meg, hogy értek hozzá, mondjuk legalább a konyítás szintjén. Keserű vagy inkább egyszerű időtöltés. Nem -én öltem meg Venyege Istvánt.

— Miből él? Elismerem: a kérdés kínos, kissé tolakodó jellegű, de gyakorta megkerülhetetlen. Essünk túl rajta, közérzetének javítása érdekében.

— Talán inkább magánérzetem javítása érdekében. Essünk. (Benne vagyok. A d-algok állása arra enged (következtetni, hogy egyhamar nem is mászom !ki -belőle.

A közérzetem sem nem jobb, sem nem rosszabb a többiekénél. A magánérze- \ tem, az viszont, nos, azzal nem idicsekedhetem. Biztatnak. Minden nap felkeresem őket. A főkönyvelő -megígérte. Ja, igen, (hogy a kérdésére is válaszoljak. A könyveimből élek. No, nem úgy, hogy könyveket írok. Rendre eladogatom a könyv441