Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Tandori Dezső: Elgondolkozom hajnalban az egy és oszthatatlan lényegen... (vers)
TANDORI DEZSŐ Elgondolkozom hajnalban az egy és oszthatatlan lényegen ... . . . mely hirtelen alakban / megjelenik megjelenéstelen / mije / és egyképp mondja minek kell majd lennie / hogy mi legyek tehát / s „minek minek” / nyilvánítja magát / / Mint egy súlyos sosem / szabaduló súlyom gyakorlatként veszítgetem / mint aki próbahadjárat / során csak annyit próbálgat / hogy mivé fogyhat / annak a már se-okozatnak-se-oknak / de nem is maga magának / / Elválaszt a világ három-három dekányi szárnyröppenéstől / látó s vak szemtől s lábtól / és csak jönnek majd a papiroslapok teleírni a lábatlani papirosgyárból / itt lábatlankodnak szárny tálán / a szobában hol Neki meg Neki meg Neki csak / hűlt nyoma van / és az egy s oszthatatlan lényeg elhívó / jötteként érzem a hajnalokat / s hogy mindez már semmi-valamire jó / / Az egy-és oszthatatlan melynek okára / sokára sokára / rákérdezni oly értelmetlenség / ámbátor meghatároz valami jó vagy rossz szerencsét / melyhez az ember vagy elég vagy nem elég / bátor / /Hull körre kör / e napokkal / valamiből / kihull a megújulóval / az ami nem lesz a régi / mert nem lehet örökké tollazatot cserélni / elmúlnak e valók / és ittmarad az egy és oszthatatlan / velem valami nehezen szabaduló / kisváltósúly alakban / / Megyek mint tábori csönd / elől indián a bozótba / csak utcáimon melyek / fel-felkapják rebbenéseiket / a három-deka-szárnyakat s vedlésüket/ s nem mondom Te Ok / minek / j átszőttad ezt velem / meglétét magamban mímelem / követem / és ennyi alkum marad / hogy ne nekem kelljen hagynom magamat / de ahogy veszi elveszi veszi el / meglesz simán / hogy velem is mint egy-semmivel / teszi amitől szabadítanám. 423
