Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 4. szám - Labancz Gyula: Ha megyek, Víz víz, Példák, jelek (versek)

LABANCZ GYULA

Ha megyek

Minden álom bennfentes álom.

Kötelet feszít, dolgozik a torok.

Gőzöm-nincs kocsiszín.

Izek után eresztett nyelvi áramszedő, szemalji indigókék munkalap. Valaki, valaki kikéri verses szabadságom vizuális költészetem a Duna. Daktilus, hídláb,

„kis női csukák” derékig a vízben már fél egészség.

Beúszik, félretolja a parlamentet, bőrén karrierista nap.

Se Bécs se Párizs, ha megyek: Normafához megyek. Enyém ez az ingatlan tovább nem osztható ország.

Falevélhez csapódó pillangó, virágporos zongorafedél, ágzsöllye, megeredt taps, ráadásnak visszajön az álom; lektorálom: szeret, nem szeret? Lecsupaszított faág, elhagyatott part, csónakhoz ütődő evező.