Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám - Zalán Tibor: Reménytelenek (hangjáték)

KISLÁNY Apa, le­húzhatom az abla­kot? FÉRJ Nézd, hogy szaladnak mellettünk c, villanypóznák! KISLÁNY Apa, te­henek! Sok két te­hén. Kettő, három, négy, tizenhat, tizen­három. .. FÉRJ Figyeld ezt a nagy kanyart, kisö- reg! Kapaszkodj! KISLÁNY Apa, ál­mos vagyok. Lefek- hetek a hátsó ülé­sen? FÉRJ Nem zavar a rádió? Vagy már al­szol? KISLÁNY Apa, hol a Marci-mackóm? Otthon felejtettük anyánál? KISLÁNY Fújja a kezemet a szél! FÉRJ Nézd, mekko­ra hegyek! KISLÁNY Apa, ez itt már a Balaton? KISLÁNY Apa... FÉRJ Majd látunk vitorlásokat, meg nagy halakat. KISLÁNY Apa, ve­gyünk fagylaltot! KISLÁNY Apa, ve­gyünk nyalókát! FÉRJ Ne, ne kapcsold be a rádiót! FELESÉG Híreket mondanak. Hátha bemondják Ágnest is. FÉRJ Elér bennünket a világhír. Már csak át kell repülnöm az óceánt, és olyan leszek, mint Lindberg. FELESÉG Legalább most ne legyél cinikus! FÉRJ Legalább most... az ég szerelmére ... századszor hal­lom tegnap óta. Miért nem kérdezed meg, hogy mi lesz ve­lünk? Mi lesz az autóval? Meg kérdezd meg, mit főzz ebéd­re, küldj le a közértbe, feltétlenül hozzak vöröshagymát, meg igyekezzek citromos patront is szerezni. FELESÉG Olyan üres a szobája ... FÉRJ Tudom. Én is érzem. Már be se merek lépni. FELESÉG Miért nekem mondod ezt most? FÉRJ Kinek mondjam? Kinek mondjam, ha nem neked? Rendben van, nem fogok megszólalni többet. (hosszú csönd) FÉRJ Van még itthon valami ital? FELESÉG Legalább most... Tudod mit, menj a francba, le a kocsmába, idd magadat szarrá, aztán gyere föl, dögölj le, ne törődj azzal, hogy mi történik körülötted! FÉRJ Az lenne a legjobb ... a legokosabb. FELESÉG Legszívesebben én is azt tenném. FÉRJ Tegyük meg. Menjünk le a kocsmába, igyunk vala­mit, rúgjunk be, aztán bújjunk ágyba, csinálunk egy má­sik gyereket... FELESÉG Nem kell neked lemenned ahhoz, hogy undorító és közönséges légy. FÉRJ Én nem lehetek ideges? FELESÉG Nem látszik, hogy annyira izgatna az eset. FÉRJ Azért, mert nem sikoltozom, nem csinálom a balhét? Valakinek észen kell lennie a kettőnk közül. FELESÉG Mi volt az utolsó szava? FÉRJ Az utolsó szava? Természetesen végrendelkezett. Azt mondta, hogy az összes játékát és az összes pusziját rád hagyja. Csak rád, egyedül terád. FELESÉG Azt hiszed, most nagyon vicces vagy, mi? A fe­ne nagy hidegvéred mögül kibújt a kicsinyességed. Az a bajod, hogy nem téged szeretett jobban. FÉRJ Tévedsz. Hiába nevelted ellenem, tudom, hogy szere­tett, nagyon szeretett. Csak én nem gügyögtem folyton hoz­zá. FELESÉG Én persze gügyögtem...? Nem, kedvesem, te is „gügyögtél” volna, ha ki tudnád mutatni az érzelmeidet. De te erre képtelen vagy. Velem szemben sem tudsz természetes lenni. Neked az a fontos, hogy iki ne ess a szerepedből. Te vagy a férfi, aki józan, hűvös, akit szeretni kell, akire föl kell nézni. FÉRJ Meg tudnád mondani, miért marjuk egymást? Ahe­lyett, hogy . .. FELESÉG Csinálnánk egy másik gyereket, ahogy az előbb mondtad. FÉRJ Veled már viccelni sem lehet. FELESÉG De, lehet. Bár én hülye vagyok, és nincs humor­érzékem. Valóban, a legalkalmasabb időt választottad a viccelődéshez. FÉRJ Na végre, a célnál vagyunk. Én nem tudok még vic­celni sem. Nem tudom megválasztani az időpontot, képte­30

Next

/
Thumbnails
Contents