Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Halmágyi Miklós: A kamasz utolsó attitűdjei (Balló László: Kvázi) (kritika)
lyenként ösztönösen megérzett egyszerűséggel, helyenként modorosán, helyenként közhelyesen, helyenként egy-egy suta rím kedvéért eladva magát a lényeget, de hogy a vers-forma életforma számára, az kétségtelen. Balló meglepően pontosan látja — s ez az, ami leginkább reményekre jogosít — helyzetét, emberit, s költőit egyaránt. „S a dinamika teljes szélcsendjében / akkor és ott elhal az Átkelés, / viszont e vajúdás gyümölcseként / létrejöhet végre maga a TÁRGY." — írja Átkelés sötét szobán című, kötetét záró versében. Az átkelés a kamasz-létből a szellemi értelemben vett férfikorba azóta nyilván befejeződött, hiszen a Kvázi jónéhány évvel ezelőtt íródott verseket sorakoztat lapjain. A tárgy megszületését illetően élhetnek bennünk kételyek, hiszen Balló László valahogy úgy vágott neki ennek az átkelésnek, mint ahogy azt Sesmersev egy aforizmájában maga is írja: „A vízen járáshoz szükséges / valamekkora bizonytalanság / a mellúszásban.” Időnként úgy vélem, az is maga a csoda, ha van min járnia! (Magvető, 1986) 369
