Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Kuntár Lajos: Vas megye irodalmi múltjából ("Önerős" könyvkiadás) (tanulmány)
KUNTÁR LAJOS Vas megye irodalmi múltjából „ÖNERŐS” KÖNYVKIADÁS Hazánkban rohamosan emelkedik a kiadott könyvek száma. A növekedés annak a könyvkiadási politikának az eredménye, amely az állami, szövetkezeti és egyéb szervek mellett, a magánszemélyeknek is lehetővé teszi könyvek kiadását. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat igazgatójának nemrég elhangzott rádió-nyilatkozata szerint vállalata több száz nem hivatásos kiadó termékét terjesztette 1987-ben. E kiegészítő könyvkiadás ugyan többségben lektűrökkel gyarapítja irodalmunkat, de akadnak a megjelentetett könyvek között nagy érdeklődést kiváltó, értékes alkotások is. A formálódó új könyvkiadás feszegeti, és előbb-utóbb meg is szünteti e fontos tevékenység Budapest-centrikusságát. Szellemi életünk vidéki központjai egyre jobban élnek a megadott lehetőséggel: sokasítják a helyben megjelentetett könyvek sorát. Szombathelyen az Életünk ás vállalja a könyvek kiadásának erkölcsi és anyagi kockázatát. A közelmúltban napvilágot látott Vékony Gábor Későnépvándorláskori rovásfeliratok a Kárpát-medencében című mű immár a negyedik kötete az Életünk- könyveknek. (Előkészületben van további kettő.) A könyvkiadás jelenleg még újszerű módjának a nyugati végeken mélyek és erősek a gyökerei. Jövőbe vetett hitet sugárzott a Szombathelyen 1920-ban megjelentetett Tavaszi Könyv című verses antológia, de még nagyobb bizonysága a gyökereknek az 1917-ben indított könyvkiadási tevékenység. Vas megyében a szellemi élet Szombathely múlt század végi gyors fejlődésével indult pezsgésnek. A húszas évek végére létrejöttek az írókat megjelentető fórumok, majd a szervezeti keretük is.1 Szombathely szellemi kisugárzása idővel áttörte a megyehatárokat, Pécs mellett Dunántúl természetes központja lett. A Nemzedékek könyvkiadó Az úgynevezett „vidéki” irodalomnak mindig nagy gondja volt az itt élő írók műveinek megjelentetése. Az újságok és az antológiák által nyújtott nyilvánosság nem elégíthette ki a tehetséges és termékeny alkotók igényét: önálló kötet megjelentetésére törekedtek. E vágyuk megvalósításában nem remélhettek intézményes segítséget, elsődlegesen a saját erejükre támaszkodhattak. A kényszer szülte tehát az összefogásukat, egymás hathatós támogatását. Bárdosi Németh János, a Szombathelyen 1973-ban megjelent Utak és útitársak című könyvében több helyütt is említi a Finta Sándor, Kocsis László, ősz Iván és Váth János által 1917-ben elindított Nemzedékek elnevezésű könyvkiadói vállalkozást. A sajátos könyvkiadás tizedik évfordulójára megjelent egy Váth János által szerkesztett antológia; újabb tíz év múlva pedig Bárdosi Németh János mutatta be, illetve értékelte a Nemzedékek működését.2 A fegyverek ropogása közepette indított kiadói tevékenység a harmincas évek közepéig folytatódott, s közben, mint Bárdosi Németh János írja az említett könyvében: .......saját kiadásban mintegy negyven kötetnek adott nemcsak fedőnevet, de öszs zetartozást is.”3 Az 1917-ben 25 és 32 életév közötti négy író a kezdeményezésükkel a jövőbe vetett szilárd hitüknek adták bizonyságát és erősítették a dunántúli, de főleg a Szombathelyhez és Pécshez kötődő alkotók összefogását, segítették az irodalomnak — a mostoha gazdasági körülmények ellenére is — a virágzását, végső fokon az emberek életének tartalmasabbá, szebbé tételét. 370
