Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Gyurácz Ferenc: Irányok és hiányok (Jegyzetek a 25. kötetéhez érkezett JAK-füzetekről) (tanulmány)
öt év alatt huszonöt könyv, évenként átlagosan öt kötet: tekintélyes kvantum a könyvespolcon, ha a tervezettnél kevesebb is. Ez idő alatt a sorozat jelentős helyet vívott ki magának az irodalmi és az olvasói iköztudatban. Számos kötete széleskörű kritikai fogadtatásra talált, közülük néhány (Fasírt, Ver(s)ziók, Bókay—Jádi—Stark: „Közietek lettem én bolond”, A mindentudás igézete) tanulságos kritikai vitára adott módot. Az olvasói érdeklődésre (és a példányszámok alakulásának furcsaságaira) vet fényt, hogy szinte valamennyi kötet a megjelenés után nagyon hamar hiánycikké vált. Köztük a verseskönyvek, amelyek la 25 köitet viszonylagos többségét alkotják: 8 kiadvány kizárólag verseket (vagy versként számon tartott avantgarde jellegű alkotásokat) tartalmaz, míg a Lélegzet, a ká! ká! kál, valamint a „kovátscímű lanfo- lógiák nagy hányadukban szintén költői műveket adtak közre. Megjelent továbbá 2 fotóalbum és 4 szépprózai kötet (idevéve Esterházy „operalibrettóját”, a Daisyt is), 8 könyv pedig iá „tanulmány, esszé, szociográfia” címszó alá sorolható. Persze, a merev műfaji elhatárolás az újabb irodalom tekintetében különösen kockázatos, hiszen epika, líra és esszé határvonalainak elmosódását évtizedek óta tapiasztalhat- juk az irodaiam egyes áramlataiban. E rövid számbavételt nem is lehet másnak tekinteni, mint a legtöbb statisztikát: bizonyos tendenciák homályos sejtetőjének. A versközlések nagy mennyisége azt sugallja, hogy líránk hagyományos vezető szerepének hetvenes évekbeli megrendülése nem járt együtt sem a lírai termés, sem az induló költők számának lényeges csökkenésével. Az értekező próza viszonylag nagy aránya az évtizedforduló tájékán egész kultúránkban megnövekedett reflexivitás, teoretizáló hajlam természetes velejárójaként fogható fel. A széppróza eddigi helye a sorozatban a leginkább elgondolkodtató, mert negatív értelemben tipikus. Prózánk mennyiségi és főként minőségi felfutása a -nyolcvanas években is tartott, kivált a fiatal vagy ma középkorú nemzedékek legjobb alkotóinak köszönhetően. A sorozat négy prózakötete nem tükrözi ezt a térfoglalást. Valószínűleg azért nem, mert a hetvenes években kialakult prózaalakzatok a nyolcvanas években teljes mértékben polgárjogot nyervén, különösebb ütközések nélkül beépülhettek a hagyományos könyvkiadási szerkezetbe, és bizonyos klasszicizálódási folyamatuk is megindult. A sorozaton kívüli megjelenésük nem ütközött többé akadályokba. Nem volt már szükségük arra a valamivel nagyobb toleranciára, amely a JAK-füzetek esetében a kísérletező műveknek kijár. Ugyanakkor a füzetek nemritkán akadozó megjelenése, az induláskor kapott ígéretekkel ellentétben évekre rúgó átfutási ideje a sorozat státuszát bizonytalanná, lebegővé tették, ami a nagy prózakonjunktúra idején szintén nem hatott vonzerővel a prózaírókra. Így nem csoda, ha egy-két szerző a késlekedés vagy a némi módosítást ajánló szerkesztői javaslatok nyomán haladéktalanul visszavette kéziratát, és a sorozaton kívüli megjelenés mellett döntött, mások pedig eleve az utóbbi megoldást választották. Ezért nem szerepelnek a sorozatban — többek között — olyan kitűnő és valóban fiatal írók, mint Kraszna- horkai László vagy Márton László. Szerepel viszont Garaczi László és Molnár Miklós: mindketten kiváló tehetségű szövegírók, de az új avantgarde-hoz közelálló irodalomfölfogásuk és stílusművészetük miatt másutt nyilván kevesebb megértésre találtak volna. Esterházy Péter írása nem tartozik a szerző legfontosabb és legjellegzetesebb művei közé, Varga Vera posztumusz, töredékes kötete pedig inkább csak sejteti, hogy mivé fejlődhetett volna ez az izgalmas tehetség, ha kegyesebb hozzá a sors. III. A prózákhoz hasonlóan a verskötetekben is nagy szerepre jut a töredékesség, fésü- letlenség, a mímelt vagy valódi rendezetlenség, az új formaelvek lázas vagy éppen unott keresése, a világköltészet látványos aktualitásához való alkalmazkodási szándék. A sorozat első verseskötete, a Ver(s)ziók című antológia a hetvenes években, kialakult kísérleti költészet első nagy összegzése volt. Megjelenésekor úgy látszott, nyitánya lesz az avantgarde experimental izmus hazai elterjedésének, sőt diadalút365
