Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám - Zalán Tibor: Reménytelenek (hangjáték)

FÉRJ Akarod, hogy az ölembe vegyelek? KISLÁNY Mennyi virág. KISLÁNY Piros vi­rágok, lila virágok... FÉRJ Mondd, hogy szeretsz! Hallani aka­rom! Mondd: apa, szeretlek! KISLÁNY Apa, lé­lek. KISLÁNY Apa, ne légy mérges! Inkább adok puszit... FÉRJ Látom a ke­zed, ahogy egy sötét üregből kinyúlik fe­lém. KISLÁNY Apa, na- gyon-nagyon félek — tőled! FÉRJ Kicsi bogaram, édes kicsi bogaram... jó-e neked, most ott, ahol vagy? Vagy na­gyon rossz? Kivel játszol? Mit eszel? Mit eszel? Mivel ját­szol? Nagyon rossz ott, ahol vagy. Vagy jó most neked. Kicsi bogaram, édes kicsi bogaram... RENDŐR Az sem érdekli, mi van a másik autó utasaival? FÉRJ Az sem. RENDŐR Meghalt a második személy is. FÉRJ Sajnálom őkét, én mindent megtettem értük. A vizs­gálat is megállapította, hogy nem vagyok hibás... nem ér­dekel ... RENDŐR Hol ült a gyerek az autóban? FÉRJ Mondtam már, hogy hátul. RENDŐR Milyen ruha volt rajta? FÉRJ Fehér ingruha ... ilyen egybeszoknya ... vagy mi a fene... Olyan volt benne, mint egy kisangyal, szelíd, ara­nyos ... hé, várjon még! A feleségemnek elmondja, hogy... RENDŐR Kötelességünk. Ma hajnalban bejelentette, hogy ön eltűnt. FÉRJ Nem lehetne valahogy ... RENDŐR Nem. Jobb lenne, ha hazamenne. A tettes főleg nem fog visszajönni, ha maga itt sátorozik. FÉRJ Visszajön? És ha el sem ment? RENDŐR Jelen volt, amikor átvizsgáltuk az egész házat. Egy gombostűfej nem kerülhette el a figyelmünket. És a kutyák? A szakértőik? Talán a föld nyelte el? FÉJRJ Nem a föld! Csak ő okosabb, mint maguk. Mint miaguk ott mind, az összes rendőr. Jól mondják, hülye rend­őrök. RENDŐR Ne provokáljon, szemtelen, pökhendi, nagyképű, üresfejű senki. Érti? A doktorátusával együtt. Még most is képtelen felfogni, hogy csak akkor kapja vissza a gyerekét, ha együttműködik velünk? Ha mindent elmond, újra meg újra. FÉRJ Mindent elmondtam. És ha maguk ennyire tutyimu- tyik, majd én megtalálom — egyedül. RENDŐR Lehet, hogy többen voltak. FÉRJ Lehetetlen. RENDŐR Mitől ilyen magabiztos? FÉRJ Megérzés. Apai megérzés. RENDŐR És mit sugallnak még ezek az apai megérzések? FÉRJ Ha tudni akarja, az az érzésem, hogy már nincs élet­ben. RENDŐR Kicsoda? PÉRJ A gyermekem. Meghalt. Mit bámul így rám? Van egy ilyen érzésem ... RENDŐR Ezt csak így mondja? Ilyen nyugodtan? FÉRJ ...nem érti ezt maga! Hagyjon békén, menjen el! Na, menjen már! RENDŐR Hamarosan látjuk egymást. FÉRJ Hamarosan. Ezt sejtem én is ... Most menjen el. A viszontlátásra. FÉRJ Milyen pontosan emlékszem arra a férfira! Ahogy a kapuhoz jön, riadt a tekintete, látja az út mellett fekvő vér­ző embereket... hány éves lehetett? Harminc? Miért tűnt vajon tegnap idősebbnek? Farmer van rajta, kockás vászon­ing, teniszcipő, kicsit őszülő haj, bajusz, kékes-zöld szem, kézen fogja Ágnest, ő meg, a mafla, megy vele, mintha az apjával menne ... Eltűnnek a ház mögött. Fogja Ágnes kezét bemennek ... nem mennek be a házba, azt nem láttam, hogy bemennek, csak azt, hogy eltűnnek a ház mögött... 25

Next

/
Thumbnails
Contents