Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 1. szám - Zalán Tibor: Reménytelenek (hangjáték)
FÉRJ Látom, a kezedet. .. FÉRJ .. .ahogy egy sötét üregből... FÉRJ kinyúlik felém. .. FÉRJ A kezed. KISLÁNY Apa, nagyon félek. KISLÁNY Apa, most félek tőled. KISLÁNY Adok puszit inkább... KISLÁNY: Apa, ne légy mérges! KISLÁNY Apa, félek. FÉRJ Mondd, hogy szeretlek, apa! KISLÁNY Piros virágok, lila virágok. KISLÁNY Mennyi virág! Olyan, mintha én haltam volna meg. Vajon ez a büntetésem valamiért? Lehet, hogy ő én voltam három évesen. Három évesen, ártatlanul, nemtelenül, szőkén, kékes-zöld szemmel — olyan lehettem három évesen, mint ő, ő... volt. Pont olyan, és olyan lenne, ő is olyan lenne, mint én, amikor megnő, pont olyan ... FELESÉG Fontos volt ide ikijönnöd? FÉRJ Ki kellett jönnöm. Érzem, hogy itt van valahol, itt a megoldása ennek a kurva ... FELESÉG Nevetséges vagy a nyomozósdi játékoddal. Ne haragudj, tényleg. Ideges vagyok, ideges, természetesen, ideges, ellopattad a gyermekemet... FÉRJ Mit csináltam? FELESÉG Ellopattad a gyermekemet. Hogyan mondjam másként? Két napja, sőt, három, hogy eltűnt a gyerek, te meg fogod magad, és mint egy indián, sátrat versz a ház előtt, ahol állítólag eltűnt Ágnes. FÉRJ Hogy érted azt, hogy állítólag? FELESÉG Ne szarakodjunk most a szavakkal. Mit gondolsz, csak úgy szó nélkül faképnél hagyhatsz ilyen helyzetben? FÉRJ Mit tudnánk egymásnak mondani? FELESÉG Mit? FÉRJ Te bűnösnek tartasz, felelőtlennek, aki idegen emberre bízza a gyermekedét... FELESÉG Még mindig úgy gondolod, hogy nem tőled van a gyerek? FÉRJ Tudom, hogy tőlem van. Hasonlít rám. Olyan, amilyen én voltam kiskoromban. FELESÉG Gyere haza, szépen kérlek. Legalább most. FÉRJ Nem értem, miért éppen most kellene. Máskor fel sem tűnik neked, hogy napokig nem vagyok otthon... .le se szarsz, édesem! FELESÉG De most feltűnik! Megőrülök otthon, egyedül... FÉRJ Én melletted is egyedül vagyok! FELESÉG Űris'ten, még ilyenkor is szenvelegsz? Komolyan kezdem azt hinni, hogy nem vagy teljesen normális ... A rendőrség ? FÉRJ Nem tud semmit. Miért is tudna? Ágnes nem létezett, csak nekünk tűnt úgy, hogy van. Egyszerű érzéki csalódás, felültünk a látszatnak, hogy ő van. Miközben nem is volt. Ágnes én voltam, három évesen, és én most nem vagyok három évesen soha többé — nem mindegy? FELESÉG Félek most tőled, eszelős Vagy... gyere haza, te is megnyugszol... FÉRJ Ha szeretnél... FELESÉG Értsd meg, ez nem az a pillanat... FÉRJ Persze, neked csak ... FELESÉG A jóistenedet, miért nem veszed észre: most a gyerek a fontos. Ha megkerül, majd mindent megbeszélünk, hogy hogyan csináljuk tovább, együtt, külön, vagy... FÉRJ És ha nem kerül meg? FELESÉG Képtelenség. Mi történhetett volna vele? FÉRJ Megölte akire rábíztam ... FELESÉG Ezt soha többé ne mondd!... FÉRJ Jó, soha többet. Ez meg mit akar? FELESÉG Nem ez volt... aki elrabolta Ágnest... 26
