Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Mihael Kuzmič - Kiss Gy. Csaba: Levélváltás a szlovén-magyar szomszédságról
ezt a pozitív hiányt jobban ki kellene aknáznunk — a határ mindkét oldalán. Útmutatónk és példánk lehet a közelmúltból az a Pável Ágoston (Avgust Pavel), akit joggal neveztek két nép hű fiának. Nem kis luxus (és gondolom: mennyi gyötrődés a két oldal nacionalistái miatt!) volt részéről ez a kettős, egyformán mély és egyensúlyban lévő elkötelezettség. Gondoljuk meg, nem a XVII. vagy XVIII. században működött, hanem az újkori nacionalizmusok XX. századba továbbnyúló korában, résztvett mindkét nép szellemi életében, a magyar és a szlovén kultúrát is gazdagította nyelvészeti, néprajzi tanulmányaival, irodalmi kritikáival. A kapcsolatok építésében mindenképpen kulcsszerepe van ennek a tájnak, melynek lakóit a történelmi együttélés évszázadai fűzték a régi Magyarországhoz. Nem véletlen, hogy innen, a Muravidékről származott Pável Ágoston. Összekötő kapocs szerepét e táj egyre jobban betöltheti, hiszen talán a hajdani közös államiság utolsó szakaszának negatív tapasztalatai (gondolok itt la XIX. század másodikfelének magyarosítási törekvéseire) nem élnek már annyira az emlékezetben. Nagy mértékben segíthetnek a nemzetiségek is a kölcsönösség művelésében, mind a rábamenti szlovénok, mind a Muraszombat és Alsólendva környéki magyarok. Magyar és szlovén viszonylatban sem jelent a szomszédság etnikai szempontból is tökéletesen elválasztó határt. Ennek a helyzetnek pedig nemcsak negatív következményei lehetnek. Emlékszem, milyen örömmel olvastam a Szlovén Szocialista Köztársaság Alkotmányában az olasz és a magyar nemzetiség külön jogairól szóló szakaszokat, azt a törekvést, hogy az ott élő magyaroknak joguk legyen az anyaországukkal való kapcsolatok fejlesztésére. Meggyőződésem, hogy a rábamenti szlovénok ugyanígy a szlovén nemzet magyarországi részének tekintendők. Nem ismerem a részleteket, a konkrét kulturális együttműködés területeit, a nemzetiségi jogok érvényesítésének mindennapjait, de hallottam az utóbbi időben reménytkeltő eredményekről. A szlovén és a magyar nemzet helyzetében van egy alapvető hasonlóság, egyik nemzet esetében sem azonos az ország az etnikummal, a szlovén és a magyar anyanyelvűek jelentős része él más országban. Így közös érdek számunkra az emberi és kulturális kapcsolatok bővítése, az államhatárok jelentőségének a csökkentése. Egyik legújabb szlovén élményem egy tanulmánykötet, írások négy évszázadból a szlovén nemzeti tudatról. Silabizálom napok óta szláv nyelvismeretem segítségével ezt az idén második kiadásban megjelent könyvet (Slovenska misei). Mennyi hasonlóság, elgondolkodtató párhuzam. Igen, ez tűnik föl először, mert az ember sémáiban erősebben élnek az eltérő mozzanatok. Hogy a nemzeti tudat első nagy mérföldköveként egy protestáns prédikátor szerepel, hogy milyen fontos volt a nemzeti tudat kialakításában a kultúra, az irodalom jelentősége, hogy mennyi reménytelenség, sötétenlátás kísérte nemzeteink útját. Az etnikai megsemmisülés, a fölolvadás réme. Idézhetnénk minderre tucatjával a példákat a magyar irodalomból. Mennyi fontos és tanulságos szempont ia nemzet kimeríthetetlennek látszó kérdésköréhez! Jó volna, ha ezeknek az írásoknak a javát olvasni lehetne magyarul is. A nemzeti gondok számos .hasonlósága, a történelmi párhuzamok, a közös európai értékek, a civilizációs határövezet tudata az én szememben Szlovéniát és a szlovénséget Köztes-Európa jellegzetes tájává és népévé teszik. Nemrégen jelent meg Szombathelyen (örömömre ennek a nyugat-dunántúli magyar városnak német és szlovén neve is van: Steinamanger, Sombotel) az Életünk című irodalmi folyóiratban Drtago Jancar nagyszerű esszéje Közép-Európáról Terra incognita címmel. Végig úgy éreztem, rólunk is beszél. Egyetértéssel idézem egyik fontos mondatát: „A kis szlovén nép nemzettudata, mint több más közép-európai népé is, reális történelmi- politikai erő híján valójában a kultúra és az irodalom segítségével maradt fenn.” Így tehát a mi Európánkban nagyabb a felelősség a kultúráért, a Szó tisztaságáért. Meggyőződésem szerint tapasztalataink kicserélése, a kölcsönös közeledés javítaná a szellemi helytállás, a kulturális minőség esélyeit szlovénok és magyarok számára is. Jó barátsággal: 1987. augusztusában Kiss Gy. Csaba 311
