Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Mihael Kuzmič - Kiss Gy. Csaba: Levélváltás a szlovén-magyar szomszédságról
Az I. világháború után kialakított államhatár a imagyarok egy részét elválasztotta Magyarországtól, ugyanúgy mint a Rába mentén élő szlovénokat Jugoszláviától. E tekintetben a szlovénok és a magyarok szomszédi viszonyáról három területen beszélhetünk: a Rába mentén, a Muravidéken, Magyarország és Szlovénia kapcsolataiban. A szlovéniai csoportok különböző kulturális, folklór és politikai bemutatkozásai a Rába mentén, valamint a rábamenti csoportoké Muravidéken, sőt Ljubljanában az Ivan Cankar Művelődési Házban (aminek jelentős visszhangja volt a tömegtájékoztatási eszközökben is) — azt bizonyítják, hogy szomszédaink is hallatnak magukról. Ezzel kapcsolatban magam is azt kívánom, hogy: a szlovénokat a magyarok mindig szlovénoknak és , ne „vendeknek” nevezzék, bármikor említik is őket, nemcsak Vas megyében, hanem az ország más részeiben is; szlovén honfitársaink a Rába mentén Isten igéjét a templomban rendszeresen a saját nyelvükön halhassák; tekintet nélkül arra, hogy hányán vannak, mindig álljon rendelkezésükre szlovén lelkész; a jószomszédság zavartalanul fejlődjön, és valamennyi jó szándék a gyakorlati életben is valósuljon meg. Ez a nemzetiségileg vegyes területen élő embereknek csak segítene, hiszen a régi közmondás szerint is a jó szomszéd sok nagybácsinál is többet ér, éljen Budapesten vagy Ljubljanában. őszinte szeretettel üdvözlöm önt Mihael Kuzmié Ljubljana, 1987. június 22. * Mihael Kuzmié Ügy tetszik, ha népekről, országokról gondolkodunk, mindenünnen les ránk a kísértés — a romantika óta alaposan belénk ivódott reflexként —, hogy emberi tulajdonságokkal példálózva, néhány jellemzőnek érzett jelzővel készítsünk képet róluk. A személyes élmények sem teljesen üres lapra íródnak, ott vannak előttünk rendezetten vagy kusza szétszórtságban a közismert sztereotípiák, az iskolában tanultak és az otthon hallottak. Szlovéniában akkor jártam először, s akkor is csak átutazóban, amikor már évek óta két szláv irodalommal (a lengyellel és a szlovákkal) foglalkoztam. Volt tehát némi ismeretem a szlovén kultúráról és történelemről, talán valamivel több, mint egy átlagértelmiséginek Magyarországon. Mert ha visszagondolok egyetemista éveimre, fölidézem azt a közeget, ahol akkoriban megfordultam, nem hiszem, hogy általában többet tudtak annál a szlovénokról, hogy Jugoszláviában élnek és még hozzánk képest is kis nép. őszintén szólva: úgy gondolom, a szlovénség azok közé a közvetlen szomszédaink közé tartozik, amelyeket nálunk a legkevésbé ismernek. Magyarázatul el kell mondani, hogy az egész magyarságnak nem volt olyan átfogó újabbkori történelmi élménye, amelyben fontos szerepet játszott volna — akár negatív, akár pozitív értelemben — szlovén szomszédunk. Így ennek a szomszédságnak a hatása inkább regonális jellegű volt, elsősorban a nyugat-dunántúli magyarság életében volt érzékelhető. Mindehhez persze azt iis hozzá kell tenni, hogy Magyarországon túl általános az államnemzéti szemléletmód, amely — Közép-Euró- pában egyébként meglehetős paradoxon ez! — homogén, nyelvileg-kulturálisan egységes országokkal számol. Így nálunk az átlagember szemében az erős színekkel megjelenő Jugoszlávia-f agalomban meglehetősen halványak Szlovénia kontúrjai, ha vannak egyáltalán. Az első „találkozáskor” talán Pontorozban érzékeltem először, hogy a föliratok már nem horvát nyelvűek; a szlovénságnak ezt az Adria-felé néző arcát mediterrán vonásokkal bírónak láttam, kapcsolataimban Itália, Velence, az olaszság játszhatott szerepet. A hegyre fölkapaszkadó autóbuszból a tetőn mintha Triesztből pillantottunk volna meg egy darabkát. Ljubljanát elhagyva azután a szlovénság alpesi arcát láthattuk, csinos falvakkal, ápolt kertekkel és havasi legelőkkel. Várost csak később volt módom megismerni; Maribort, ahol öt napot töltöttem egy szlavisztikai nyári tanfolyam keretében. A mai magyar utazónak az egyik legerősebb élmény, a civilizáció látható-tapasztalható színvonala, a tisztaság, a rendezettség, az emberi érintkezés udvarias formái. Mintha egy ideális, és a valóságban ma nemigen létező 309
