Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Görgey Gábor: Vadászszőnyeg (regényrészlet)

GÖRGEY GÁBOR

Yadászszőnyeg

(REGÉNYRÉSZLET)*

A szent fotel

Szoruló

hurok

Hajnali

rakodás

Másnap, 1951. június 17-én hajnalban indulni kellett a tanyára. Kora reggel a belügyi jeep meghozta a kitelepítési végzést. Huszonnégy órát adtak a csomagolásra, meghatározott mennyiségű, illetve súlyú poggyászt lehetett fejenként elvinni. Apa újabban gyakran jelentkező depressziójába zuhant. Egyszerűen betelepedett hatalmas, szent Bergére-fotelébe, egyik cigarettát szívta a másik után, és körülbelül így is maradt másnap hajnalig, amíg jött a teherautó és fotelestül felrakták a platóra. Anya, a kimeríthetetlen erőmű, egyedül gondolta és csomagolta össze az élet továbbviteléhez legszükségesebb holmikat, minden segítség nélkül. Adám pár hónapja albérleti szobát vett ki (de sosem költözött oda), a Visegrádi utcában, demonstrálandó a hatóságoknak, hogy nem él együtt szüleivel a rózsadombi villában, s ez talán külön elbírálást jelent majd, ha rájuk kerül a sor. Minden nap befutott a hír, hol tartanak, a Rózsadombot pásztázva, a kitelepítések. Az ütemből, ahogy közeledtek a Talizmán utcához, körülbelül ki lehetett számítani, mikor ér hozzájuk a tisztogatás. De ő maga is, tapasztalati úton, éjszakai és hajnali bolyongásaiból hazatérve, hírt adhatott volna szüleinek a szoruló hurok állásáról, ha az állandó éjszakai kimaradások témakörét nem lett volna tanácsos elkerülni, még a legközvetettebb formában is, apát és anyát annyira ingerelte ez a — ők mondták így — léha életmód. Rendszerint derengett már — ismét azok a piszkosszürke hajnalok! — amikor Nórától nagy nehezen elvált (hol az együtt végigpendlizett éjszakai lokáloktól, hol pedig Nóra forró ölétől részegen) az utolsó villamost is elmulasztva, néhány fillérrel a zsebében egy taxinak még a gondolatától sem érintve, Pestről a Margíthídon átballogott Budára, fel a Rózsadombon. És közben látta — már a Margit-kör- úton, azaz Mártírok útján, ahol a luxusvilláknak nem sok nyoma volt — ahogy a kapuk előtt sötétlő teherautókra at- létatrikós rakodómunkások bútordarabokat cipelnek, majd rémült, szürke arcú, általában öreg embereket tuszkolnak fel motyóik után a platóra.

A párt központi lapja, A kitelepítések és az imperialisták című cikkében azt írta: „Ismételten foglalkoztunk azzal az uszító- és rágalomhadjárattal, amelyet a nyugati imperialisták kormányai folytatnak a Magyar Népköztársaság ellen azért, mert — uram bocsáss — merészeltünk fővárosunkból arisztokratákat, fasiszta tábornokokat, Horthy rendőr- és csendőr* Részlet a szerzőnek a Könyvhéten megjelenő regényéből.

286