Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Balázs Attila: váratlan találkozás, írói-szerkesztői attitűd, és még egy vicc, western-blues (de lehet akár eastern is), pár szó a magányról (kisprózák)

ez a kis birodalom. Párizs is közel van. Jó hely ez. Ha jobban belegondolok, milyen olcsó pénzért vettem egykor ezt a telket! Hanem: mit is mondott? Amúgy jogi szempontból nem mellékes. Ön magyarországi? Pontosan hová valósi?

Az anekdota szerint Kassáknak ekkora már nagyon elege lett ebből a remetéből, hogy az miket nem tervezget vele, s elhatározta, megvicceli házigazdáját.

— Hogy pontosan hová valósi vagyok? — ismételte nyomatékkal. — Hát megmondom: balacskói. Tudja, hol van Balacskó?

— Nem.

— Pontosan Jobbacskó mellett — nyerítette röhögve.

Csupán annyi ideje jutott, hogy a fejét gyorsan behúzza a vállai közé — süvítve röpült el felett a teáskanna.

— Job tvoju... — hangzott utána, míg vígan és szabadon, akárcsak a madár, futott, szállt az éjszakában, mögötte az élénk színekkel ecsetelgetett, dühösen emlegetett családfájával.

így volt ez. Kassák Lajos megint ellenállt a kényelmes otthon csábításának, s ment tovább. Egyébként a tréfa, ha úgy vesszük, megérte: ekkora lóvá életében senki sem tette Grigorij Jefimovics Raszputyint, a legnagyobb egykori kalandort és mókamestert, mint a mi Kassák Lajosunk. (Befejezésül még csak annyit, hogy legvégül az említett Juszupov herceg mégiscsak utolérte Raszputyint.)

írói-szerkesztői attitűd

(AVAGY A FÉDERES MANÓ A SZERKESZTŐSÉGBEN)

Jó, én megírom, rendben. Egy feltétellel: numero unó: ha ő nem írja meg. kettő: ha te nem írod meg. három: ha senki sem írja meg.

Ugyanakkor senkinek sem szabad tudnia, hogy én írom.

Se neked, se nekem. Senkinek egy szót se!

Ha nem lesz meg határidőre, akkor majd később, de mindenképp meglesz időre. Nyugodj meg, én még sosem toltam ki veled, igaz először dolgozok 'neked, de érted megteszek mindent. Nem felejtem el soha, amit értem sosem tettél. Értem, hogy megtettél volna mindent, ha tehettél volna valamit, de mivel nem tehettél semmit, te nagyon bölcsen nem is tettél semmit. Azóta is lenyűgöz ez a merész megfontoltságod.

Az igazságnak tartozunk azzal, hogy akkor még nem ismertél. Nem is ismerhettél, hisz csak később kezdtem el írni. Most sem ismersz, pedig szerkesztő vagy. Értem, nem te tehetsz róla. így van ez, mindenki a maga keresztjét cipeli. A Sors útjai kifürkészhetetlenek — határon innen, határon túl. Fel a fejjel, nem szabad elkeseredni, minden meglesz, minden rendben lesz — még egy kicsi: és politikai pályára léphetsz. Élted legyen vidám, pályád győzedelmes! Én addig megírom ezt neked:

275