Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Mészöly Miklós: Érintések (Régi-új noteszlapok)
miért nem jelentkeztél, legalább telefonon? így nekem is muszáj köpnöm, ha élsz; s akkor ez csakugyan olyan büntetés, amire rászolgáltál. R. intim családi-baráti körben szenvedélyesen nem rejti véka alá meggyőződését, hogy „a magyar egy fasiszta nép a szíve mélyén.” Ám elhárítja a logikus következést és „misszionáriusként” kitart közöttünk. Minden részvétet és csodálatot megérdemel — istenemre! Hogy szíven ütött a véres napokban Zelk pársorosa! — „Szélfútta levél a világ / De hol az ág, de ki az ág?” Mintájára hallhatnám az „Emberke tragédiájában”, két jelenet között, a színfalak mögött: „Hogy vagy?” — „Hát, még eljárok a tengelyemen.” De hol a tengely? Mi a tengely? Nemzeti libidónk veszített volna erejéből? Árpádházi Margitot, mikor kiterítve feküdt, megrohanták, lepedőjét szétszaggatták, haját levágták, körmét is, mellbimbóját is — ingyen rajongásból-szeretetből. Milyen-házi állami temetésünk tudna versenyezni a megbecsülésnek ilyen elsöprő megnyilvánulásával .. . ? Nyomtatott-fizetett nekrológjaink viszont annál felülmúlhatatla- nabbak. Kis rigmus-adalék alattvalói lelkesedésünk líra-történetéhez: Sándor volt az atyánk, József van helyette / Egyet el vett, ismét mást adott érette, / Boldog Királyi Ház, melyben ha esete / Történik egyiknek: van még más tseme- te. / [. . . ] De tsak ugyan él a Magyarok Istene, / És él az ö Józsefe; meg van hát mindene. — Dátum: 1795. Van hát hagyomány, nem kell aggódnunk, csodálkoznunk, nem felejtünk, hála a Magyarok Istenének. (Vicc 77-ből) Sztálin, Hruscsov, Brezsnyev vonaton utaznak Szibériába, a vonat minden indok nélkül megáll. Sz.: „Agyonlövetni a személyzetet!” H.: „Ne siessük el, magyarázzuk meg, hogy az esetnek súlyos következményei lehetnek.” Br.: „Húzzuk be a függönyt, tegyünk úgy, mintha menne a vonat.” „Ha az ifjak akarnák és az öregek tehetnék, sok lenne, mi nem lészen.” Milyen bölcsen tudjuk ezt! S maradunk ennél. História. Átkelés, harc, pihenés, városalapítás, lakoma, temetés. A maradék meg megírja. író, döntsd el, mi vagy; s melyik stáció a válladon. 251
