Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Mészöly Miklós: Érintések (Régi-új noteszlapok)

Cato többszörös bordély-tulajdonos volt. Rákóczi is rákénytelenedett. — Hivatásos, nyugdíjas kurva meséli, hogy hadgyakorlatra szállították ki őket DDR- be, jobbfajta sátrak mellé, de a „hadi események” úgy alakultak, hogy „nem került rájuk sor”. Nem hallhattak „zárlatos” pletykákat, helyette leititák magukat, parlagon heverészve. .. — Futó lábjegyzet a pikáns anekdotához: politika és lotyók rejtett-nyílt kapcsolat-szövevényét, e kapcsolat szerepét a titkos diplomáciában (vagy a vidékies, „gyarmati” politizálgatásban) stb. elhanyagolja a mai vizsgálódás. Holott ez is kiegészítő tárgya lehetne a történészi kutatásnak, mint motiváló, eseményeket, döntéseket, intézkedéseket befolyásoló mellék- körülmény. Talán túl hamar leírtuk s hárítottuk a múlt századokra a nők-lo- tyók szerepének kérdését, — kiegészítve a szintén alig vizsgált pszichológiai, személyes és magánéleti determinánsok szerepével.

(Egy magyar forradalom nehézségeinek margójára) Gábor Áron erőfeszítései során az óranehezékek (pondusok) lövedékként nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket — könnyűnek bizonyultak és még a cél előtt leestek . . . Nem ütötték ki a magyar időt.

A Noszlopy-összeesküvés tagjai (kik bitón végzik) a németre keresztelt Pilvaxban ülnek össze, hogy megbeszéljék: milyen legyen a Rózsa Sándor ostoros legényeiből toborzandó gerillák egyenruhája, elfogandó az Alföldre látogató fiatal császárt...

Metternich már 1840-ben létrehozza titkos császári pénzen a Gyűldét (polgárok klubja) — hogy a spontán magánbeszélgetések jobban kihallgathatok legyenek. De ó, akkor krampampulit ittak az újságjukba temetkező „poloskák”.

Sárgult családi levélben olvasom; írja haza az ifjú jurátus, Hermina nagyanyánk egyik őse: milyen heves viták folynak a „parlamentarizmust pótló kávéházakban”. Vajon az előrelátó politika jóvoltából adtunk túl az ötvenes években olyan szorgalmasan a kávéházainkon . . . ? Azóta ülünk egymás hasában a presszókban. És mégsem lehetett eléggé előre-látni. Nehéz szakma a politikai vendéglátóipar.

Nem elandalító, hogy Pest Királyi Város fertály- és csődörös mestere az 1700-as években Sior Giovanni Conti da Messina detto il Piacidia nevezetű úr volt — ki is lehetett volna más Pest Királyi Városában? Hol találunk ma ilyen zengzetes nevű urat? És párját hol az ilyen férfias és tiszteletet keltő titulusnak? Változnak a dallamosságról, titulusokról alkotott fogalmaink és lehetőségeink. História szerzé a zenénket, dúrban-mollban komponálunk: édes252