Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Mészöly Miklós: Érintések (Régi-új noteszlapok)
(Magyar sarok) Kambüszész perzsa királyról írja Hérodotosz: megvesztegethető főbíráját megnyúzatta, kifeszített bőrével húzatta be utódainak a székét. — Erről gondolataim támadnak. — De azt is olvasom, hogy Arisztotelész szerint a katonás, az elv-merev, a kötelességeket ritualizáló és ideologizáló Spárta vezetői voltak a leginkább megvesztegethetők. — Erről újabb gondolataim támadnak, és mélyen átérzem a mozdíthatatlan történelmi jelenidőt. Hollandia nép-nemzeti felemelkedése idején az a fellegjáró ön-eredeztetés járta az országban, hogy a paradicsomi ősnyelv a flamand volt. Nem ismerhették a későbbi közép-európai kutatások eredményét és a holnapiakat És még a jeti sem nyilatkozott. Hallom: „A szocializmust nélkülem fogjátok fölépíteni. Ti arra vagytok büszkék, hogy a Horthy-idő álhitt süttettétek a hasatokat, nem engedtétek kizsákmányolni magatokat. Én sem hagyom. Most én süttetem a hasamat.” Szinte mutatvány, ahogy 3, szatócs svádával árulja és népszerűsíti a szocializmust a külföldiek előtt. Ahogy pult mögül mondódik a vevőnek, amit éppen annak kell mondani, cinkoskodó szókimondással, nem hallgatva el az áru rejtettebb hibáit sem, hogy annál nagyobb legyen a hitele. Még azt sem átallja (belügyi felhatalmazása van rá), hogy lírai elparentálással ébresszen rokonszenvet és kedvet — „Vegye, becsülje meg, uram, ebből az áruból nem lesz több, se jobb, ha lesz.” (A Történelmi Nyelvkeckék c. népszerű sorozatból) „A hétköznapok semleges aktái közé iktatott Emberi Szabadságjogok Deklarációjának indigós másolatába csomagolt ebédpótló szalonna avasodó szagától dühbe gurult irodavezető szanálási (likvidálási) javaslata nyomán megrémült dolgozók kollektív felkelése az Emberi Szabadságjogok Deklarációja eredeti példányának haladéktalan megszerzésére, a szóban forgó ebédpótló szalonna átcsomagolása céljából.” A nyomozótiszt azt követeli, írjam le ugyanazt a helyzetet, történést újra meg újra. Derűs magángondolatom, hogy nosza, — ebben aztán profi vagyok! Nyilván a „mű” igazságát, a „konstrukció” hibátlanságát várja tőlem. Mint egyébként én is magamtól. Kedvvel gyürkőzöm neki. Megkapja ... Recsegő telefonhívás éjszaka, 56-ban. A hang ismeretlen: „Vernek. Rád köpök, téged legalább nem ismerlek személyesen. Bocsáss meg.” S lihegve letette a kagylót. — Vajon élsz még? Ha túlélted a vallatást (vagy egyebet) — 250 /
