Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Jánosy István: Somlai bordal, Elég! (versek)
JÁNOSY ISTVÁN Somlai bordal (ÜJRA CSAK HORATIUS) Vekerdink ragyogó kedves ajándoka, hűvös somlai bor, mely keserűn nemes ízével babonáz, magad add innom, noha csöndesen mértékkel, hisz a kor többre nem engedi. Kedveském kezeit fogva a képzelet héjjáztassa röpívét: meddig él e viharszedett nép új századon át, ha csak a mának él, s nem kíván gyereket: hajtja a kényelem rózsáját leszakajtani, mit, gyönyört, hoz a pillanat. Épít nagy palotát, s hogy ki örökli azt, már rá sem hederít, fő, hogy a külszin és mázsás vaskerítés, az trombitálja ki státusát. Parkokban gyerekek helyt csak a fajkutyák száguldoznak utón hagyva büdös nyomuk, hajlék nélküli pár zsong lombárnyalt padok rejtek én: majd kórházi kuka nyeli a foetusát. S végül egyre fogyunk. Mindenik évben egy nagyváros tűnik el, s jobb sorban sem bizakodhatunk. Mennyi szellemi kincs sűrűi a római eltűnt Végzet után, mennyi titok-csodát rejt a magyar viharos múlt — vajh ki lesz, aki őrizi? Épül-e még valaha bíbor-arany himű könyvtár, melyrül elébb Jékely álmodott, melyben Corvinus és Zrínyi, s Bethlen árnya bolyong, s éber a szelleme? 223
