Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Cseres Tibor: A Székely Hadosztály dicsősége, kálváriája és anabázisa (regényrészlet)

Az angolok s amerikaiak fcétségeskedései miatt az osztrákok esélyei növekedtek.

Az olaszok a vitában (váratlanul) a magyarok birtokában látták a térség jövőjét. Az olasz küldöttek végül is tartózkodtak a szavazástól, amikor a másik négy delegáció íNyugat-Magyarországból 4312 km2-t 340 917 lakossal népszavazás nélkül ítélt.

Egy amerikai azt mondta nekem: „Nyugat-Magyarországnak Magyarországtól való elszakításának osztrák igényét a szövetségesek azért teljesítették, mert meg akartak büntetni egy nemzetet, amely magáévá tette a kommunizmust és megjutalmazni szomszédját, Ausztriát, amely elutasította Budapest csábítását.”

Július végén általános sztrájk ütött ki Bécsben, a neves baloldali szocialista szónok Friedrich Adler a munkásszolidanitással ellenkezőnek, igazságtalannak mondta a Konferencia döntését.

Karl Renner (a kancellár) viszont sürgette Clemenceau-t, hogy sürgősen menesszen a békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa (Tizes Tanács) nevében szövetséges katonai alakulatokat Nyugat-Magyarország elfoglalására — Ausztria számára.

A csehek nem adták fel a reményt a Korridor megvalósítására. Amikor Renner kérését hírül vették, körülnéztek, s úgy látták, hogy egyetlen lehetséges szövetséges katonai alakulat a térségben az a cseh hadosztály, amely Pozsonyt 'tartja megszállva.

De Benes (és Kramar) nemcsak a Tizek Tanácsának rendelkezéseit vélték teljesíteni (színleg azt lis!), hanem saját régi tervük megvalósításához véltek nagy lépést előre tenni. Mert ha nincsen népszavazás, Iki mozdíthatja ki a cseh csapatokat egy olyan területről, melyről a békekonferencia mindvégig ingadozó véleményeket vallott.

Kedves Csongor bátyám, innen Párizsból ennyit lehetett látni, magyarázni arról az egynapos ütközetről, annak előzményeiről, amelyet ti (te) csapataitokkal, tüzérségeddel Ligetújfalunál megvívtál.

222