Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Cseres Tibor: A Székely Hadosztály dicsősége, kálváriája és anabázisa (regényrészlet)
tüzérütegemmel egyszerre értünk lő- és látótávolságra. Verbőczyt meg sem várva lemozdonyoztam, s gránátokkal szóratitam meg a cseh csapat élét s a vélt zömöt. Gyalogos harcra most nem került sor. Néhány -tucat halottat hátrahagyva — nyilván távbeszélőn adott parancsra, vagy megbeszélt jelre visszavonultak. Olyannyira, hogy a balpartra való átkelést is nyomban megkezdték. Nyilván az volt előre eltervezett előrenyomulásuk feltétele, hogy nem ütköznek lényeges ellenállásba. A cseh támadás hadicéljáról 'csak napok múlva szereztünk némi tájékoztatást, már Sopronba költözésünk után: valószínű, hogy a csehszlovák-jugoszláv korridort akarták megvalósítani a béketárgyalás döntését megelőzendő. Csak esztendő múltán lettem okosabb, amikor Mikes öcsém párisi feljegyzéseinek idevonatkozó lapjai elémkerültek.” MOLDOVAN MIKES LEVELE PÁRIZSBÓL Előzmények: Krarnar, nacionalista cseh politikus már a Szláv Birodalom Alkotmánytervezetéről készült elaborátumában (1914. június 7) felveti annak szükségét, hogy a jövendő cseh-szlovák államnak, s az alakítandó délszláv országnak közös határra kell törekednie. Grey angol külügyminiszterhez intézett memorandumában Masaryk Tamás is magáévá teszi ezt a tervet (1915. április 15). Ha a Korridor létrejönne, meggátolhatnák Németország keleti aspirációit a Balkánon keresztül, s egyúttal Magyarországot elzárhatnák attól, hogy a németséggel szövetségben hatalmi, vagy éppen nagyhatalmi illúziókat táplálva háborgassa a vele iszomszédos népek nyugalmát. A hangoztatandó cél természetesen az kell legyen, hogy Csehországnak kikötőre van (lesz) szüksége az Adriai-tengeren a délszláv partokon. Az antant (a békekonferencia) a döntést magának tartatta fenn. A „Korridor” területére, mely többségében német (osztrák) nemzetiségű, Ausztria is igényt tartott. De a keresztényszocialistákkal ellentétben a szociáldemokraták, kormányra is jutván, nem ragaszkodtak a terület bekebelezéséhez. Renner kan cellar úgy nyilatkozott T8 novemberében, hogy Magyarországgal élelmiszerszállítási szerződést kell kötni. Otto Bauer az ugyancsak szocialista külügyminiszter is azt hangoztatta, hogy az alföld-hegyvidék termékcsere végett a két ország között a békesség fenntartása lenne szükséges. A Deutscher Volfcsrait für Westungarn december 22-én kihirdette Nyugait- M-agyarország autonómiáját. Coolidge 1919. március 19-én úgy nyilatkozott, hogy legjobb lenne Nyu- gat-Magyarországot Ausztriához csatolni, népszavazással, bár ’ezekben az országokban e tekintetben nem lehet megbízni. A francia delegátus egy közeli Anschluss lehetősége miatt ellenezte ezt a megoldást, nem kis okkal, a csehek és szerbek érvelése miatt. A békekonferencia február-nmárciusban foglalkozott először érdemben Pozsony, Sopron, Vas vármegyék sorsával a Korridor lehetőségét mérlegelve. A csehek térképekkel felszerelkezve álltak a konferencia elé. Bár ők jól tudták, tervük ellentmond a wilsoni elvieknek, ide a négy magyar-osztrák megyét Csehország és az S.H.S. állam között megosztva olyan rendszert hozhatnának létre, mely a világbékét is szolgálná. Benes február 5-én felajánlotta a terület nép- szövetségi ellenőrzésének lehetőségét. A csehiek területi követeléseit a Tizes Tanács tárgyalta:: az Egyesült Államok, Anglia, -Franciaország, Olaszország és Japán 2—2 delegátusa napokon át tárgyalta Benes előterjesztése alapján, s már-már megszavazta a beadványt, 220
