Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Cseres Tibor: A Székely Hadosztály dicsősége, kálváriája és anabázisa (regényrészlet)

Kun Béláék esetleges megtorlása elől úgyszólván a kisvárosi ismeretlenségbe süllyedt. Ebbe az elzárkózó családi körbe hatolt a puszta szórakozáson túl a politi­kai tájékozódás igényével Thuróczy Ödön ezredes Kratochwill jobbkeze, s bi­zonyos helyzetekben magyari tanácsadója, minthogy a brünni morva a ma­gyar nyelvet csak akcentuózusan, s a magyar helyzetet csak felületi jelensé­geiben ismerte s gyakorolta. Kratochwilünek eszébe sem jutott volna a volt belügyminiszterhez köze­ledni. Számára a Károlyi-kormány is oly radikális szellemű volt, hogy az em­lékezetes szatmári és szinérváraljai kormány-látogatás idején csak nagy ön­uralommal tudta megtartóztatni magát előtüremlő véleménye kimondásától, mely nézetkülönbség különösen Böhm Vilmos szociáldemokrata megnyilatko- . zásai nyomán öntötték el hadosztályparancsnoki agyát. Thuróczy egy-két délutánt töltött a minapi belügyminiszter villájában s úgy találta, hogy vendéglátójával nemcsak a katonatiszti illendőség keretei között értik s viselik el egymást, hanem a polgári, kaszinóbéli szokások sze­rint szót tudnak érteni, nemcsak megbotránkozás nélkül hallgathatják meg egymás gondolatait, hanem legtöbbször ugyanazt gondolván, ítéleteik is csak­nem megegyeznek. Kratochwillal pedig elhitette Ödön, hogy morva akcentusa szerfölött tet­szik Nagy Vincének A két ezredes első közös látogatását az este sötétjének anonimitásában tették meg. S attól fogva néhány napig minden este feltűrt gallérú köpenyben, csörömpölő kard nélkül érkeztek a Nagy-villa vendégszeretetébe. A leköszönt (vagy megdöntött) belügyminiszter, bár Thuróczy Ödönnel már kvázi-egyezségre jutottak elviekben, az első hármas találkozón mégis óva­tosan próbálta kipuhatolni a hadosztályparancsnok legbenső véleményét. Első alkalommal még a háziasszony kínálgató tüsténkedése is nehezítette a legfon­tosabb szavak kimondását. A második látogatás estéjére Nagynét figyelmez­tette a férje, hogy vendégeit nem gasztronómiai szenzációkkal kell elkápráz­tatni, hanem szilárd politikai vázat kell adni tétovázó egyéniségük gerincébe. A beszélgetések fejlődését s az elvek s gyakorlati teendők egyeztetését hosszas volna nyomon követni. S csakis Ödön emlékezőkészsége alapján idéz­hetjük fel, amiint másfél érv múlva sógorának beszámolt az ekkor .történtekről s -hármójuk elhatározásáról. Tehát a beszélgetések summája: Nagy Vince úgy gondolja, hogy a bolsevik forradalom mintájára Magyar- országon is létrejött proletárdiktatúra a béketárgyalások döntéshozatalában katasztrofális lehet a magyarság számára. Mi .a teendő? Meg kell dönteni a vörös uralmat. De hiszen a franciák s a románok, no meg a csehek is erre törekszenek. Igen, de ügyünk szempontjából nagyon nagy hátrány volna, ha ők érnék ezt el, bármelyikük indulna s jutna el Budapest alá, hogy megdöntse Kun Béláék uralmát. — Ezt nekünk, magyaroknak kell megtennünk — ismételte többször Nagy Vince. — Az a gyanúm — mondta végül Kratochwill — hogy minket és hadosz­tályunkat tekinted azoknak a magyaroknak, kik a vörösökkel leszámolhatunk. — Le kell mondanunk eddigi célunkról — kérdezte Thuróczy, mert Nagy- gyal erről még nem beszélt. 207

Next

/
Thumbnails
Contents