Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Cseres Tibor: A Székely Hadosztály dicsősége, kálváriája és anabázisa (regényrészlet)

— Erről nem szabad lemondanunk, de a sorrendet kell megváltoztat­nunk: először Budapest ellen kell vonulnotok, mint vajban a kés, úgy át tud­tok hatolni a félig-meddig szervezett és fegyelmezetlen vörös zászlóaljakon. — Nyomunkban mindenütt a románokkal — mondta Kratochwill Ká­roly — a románokkal fegyverszünetet kellene kötni arra az időre. — Bízhatunk ilyesmiben? — Aradon vannak a franciák, nekik kell megmagyaráznunk teendőinket. — Ha velük tárgyalunk, azt kell kémünk tőlük, az egész arcvonalon nyo­muljanak közénk s a románok közé s fagyasszák be a frontot mostani állá­sában. — Ez annál inkább is lehetséges, mert a belgrádi egyezmény erre módot ad. — A tanácskormány hadserege még nincs olyan állapotban, hogy fegyel­mezett csapataitoknak ellen tudjon állni bárhol is. Thuróczy ezredes ekkor azt mondta, hogy a magyar vörös hadseregnek Stromfeld Aurél irányító szervezése alatt már vannak olyan egységei, ame­lyek megmozdíthatok lennének a Hadosztály Budapestre vonulásának útvo­nalán. Amiben bízni kell, és lehet, az, hogy ezek az alakulatok ügyes megkör­nyékezés közben, tényleges tiszti parancsnokaik által is, oldalunkra állíthatók lesznek. — Nekem tetszik a terv — mondta végül Kratochwill. — Kérlek benneteket Uraim, nagyon alaposan fontoljátok meg a dolgot, mert a vállalkozás igen nagy jelentőségű, de közelről sem kockázatmentes. Mi­előtt végleg döntanétek, aludjatok rá még egyet. Ez a felszólítás a harmadik este történt. Másnap este Kratochwill kimondta a végleges igent. Tudta, hogy bizo­nyos román urak, akiknek telefonjuk van, olykor kapcsolatot tartanak fenn az arcvonalon túli személyekkel, s alighanem katonai parancsnokságok­kal is. Ezek a kapcsolatok, melyeket a magyar felderítés csak az esetenkénti információszerzés miatt tűrt meg, ezúttal hasznosíthatók lesznek egyébként is. Nagy Vince is tudta, kik lehetnek ezek a román urak, éppenséggel jogász- kollégái, ügyvédek. Ezek közül kettővel még aznap este kapcsolatot teremtett s a hadosztályparancsnok tervei szerint harmadnap két bizalmasával (kik kö­zül az egyik Thuróczy ezredes lesz), találkozik a református temető mellett a két ügyvéd segítségével megkeresik azt a magasabb parancsnokot, akivel a Sikarlóra, a magyar csapatok védőkörletébe, onnan gyalogszerrel s fehér je­lekkel (zsebkendő, karszalag, kicsi zászló) átmennek a román vonalba, ott a két ügyvéd segítségével megkeresik azt a magasabb parancsnokot, akivel a fegyvemyugvás ügyében tárgyalhatnak, azzal a nem is rejtett szándékkal, hogy mindjárt felkereshetik Aradon az illetékes francia parancsnokot is, hogy... Nos, a kijelölt napon sem a református temető mellett nem találkoztak ők négyen, sem Sikarlónál nem szelték át a frontot, mert Thuróczyt megriasz­totta a reázuhant nagy felelősség: — Károlyom! Ennek a vállakózásnak ka­tonai felelősségét, sikerét, vagy sikertelenségét mi ketten nem vállalhatjuk: meg kell hallgatnunk tisztjeink véleményét is. Kratochwill is megrendült, és március 28-án a terv feltárása végett tiszti- gjmlést hívott össze. A késő éjszakába nyúló tanácskozáson éles vélemény­csaták dúltak. Verbőczy Kálmán százados szólt legfelháborodottabban az ak­208

Next

/
Thumbnails
Contents