Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 2. szám - ÁPRILY LAJOS (1887-1967) EMLÉKEZETE - Papp István Géza: Ady öröksége Áprily Lajos költészetében (Vázlat) (tanulmány)

Tovább él tehát az ő „halkszavú poézisében” is — ahogy a kor sok „Őrzőként” gondolkodó egyéniségénél — Adynak a humanitásért szembeszegülő és azt óvó alapállása, mely most is jellemzője a felelősséget érző és vállaló „európaiságnak”.

Tudjuk persze, hogy a kettőjük alkatából adódó szemléletmódbeli különbségek sok területen nagyon is elválasztják egymástól a két alkotót. Nem vitathatjuk, sőt erősítenünk kell például Áprily poéta doctus voltát, amely műveltségét, míves alkotói módszerét Babits Mihály költészetével rokonítja. Adynál természetesen nem találjuk meg az előképeit Áprily domináns és sajátos tájlírájának. Forradalmisága, szociális változást sürgető hitei sem jellemzik Áprily költészetét, lelkialkatát. Mindazonáltal nem érezzük feleslegesnek a figyelem felkeltését az életművükben meglévő rokonvonások iránt. Persze nemcsak az évfordulók kapcsán kell ezt megtennünk. (Áprily 100, Ady 110 éve született.) Nem erőltetett összevetésekkel kell próbálkozni, hanem a létező és fontos egyezéseket érdemes továbbelemeznünk. Benedek Marcell- nek, a költő egyetértésével találkozott sorait idézzük befejezésül. Helyes útmutatást adnak mind az Ady—Áprily kapcsolat megvilágításához, mind pedig Áprily Lajos életművének, gondolkodásmódjának megértéséhez:

„Aprilynak Adyhoz való viszonyában ne azt firtassuk: hány szenvedélynek, hány témakörnek hiánya különbözteti meg az ő költészetének fehér színét Ady szivárványától. Hiszen a fehérben benne van a szivárvány minden színe. Az ő függetlenségi nyilatkozata: a pisztrángról szóló vers. A pisztráng annak, a földnek vizeiben él, ahonnan Áprilyt elszakította a sors, s ahová örökös honvágy vonzza. A pisztráng csak tiszta vízben tud megélni. A pisztráng mindig fölfelé, ár ellen úszik. És végül — hogy a függetlenségi nyilatkozat egészen világos legyen — a pisztráng az óceántól indul el, és visszajut az Érig.”

183