Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 2. szám - Csengey Dénes: Találkozások az angyallal (regényrészlet)

A taxi ajtajának csapódása riasztott fel a futó álomból. A sofőr újságpapírba csavarta az elgázolt -nyulat, és odadobta a hátsó ülésre, az alvó angyal ölébe. Abban a pillanatban, amikor beült mellém, s elindította a motort, már teljes bizonyossággal emlékeztem rá, hogy a vonaton, a büfékocsiban az utolsó ötszázasomból csak valami aprót kaptam vissza, és ez világossá tette előttem, h-ogy nem tudom kifizetni ezt az utat.

— Csalk azt akartam mutatni — mondta a sofőr, miközben sebességbe kapcsolt —, hogy innen hordják a földet abba a lapos részbe, ahol a házam épül. Ha igaz, jövő ősszel lehet beköltözni, és akkor megnősülök. — Mondott egy ismerősnek tetsző női nevet, mértéktartóan dicsérni kezdte a gazdáját, én pedig összeszámít gyom-orral azon töprengtem, hogyan mászhatok ki ebből a kutyaszorítóból. Anyámtól persze kérhetek pénzt, és barátaim is vannak a városban, de megeshet, hogy az adott percben senkit sem találok otthon, akkor pedig huzavona kezdődik, rendőr, igazoltatás, magyarázkodás és fenyegetőzés, végül jobb esetben -fél -napra, pár órára szóló kölcsön valakitől, akit cs-ak látásból lismerek, a sofőr iszó nélkül lenyelendő gúnyos megjegyzései fizetés után, és akikor még pénzt -szerezni, hogy megadjam a gyorskölcsönt, ha anyámék netán elutaztak volna, újabb pár órás hitelt felhajtani ennek érdekében, és mindez persze rengeteg loholás, futbosás, keresni azt, akinek tartozom, -keresni azt, akiné-l hitelem van.

Remegtem dühömben. A főherceg! fcedélyűre hangolt utazás végén úgy fogak megérkezni a városba, mint egy koszos és toprongyos, ikialvatlan, véreres szemű koldus.

Éreztem, hogy eltűnik, kifolyik belőlem a kitartás, és attól a perctől fogva -elkezdtem ügyelni a mozdulataimra. Nem gyújtottam rá (mert hátha a sofőr nem szereti a füstöt), összébb húzódtam az ülésen '(mert hátha megakad a keze az enyémiben, amikor a váltóhoz nyúl), és szószátyár hajlékonysággal érdeklődni kezdtem az építkezése, családal-apítási terve felől, sőt, -ahányszor arra mód nyílt, kifejezésre juttattam hangos egyetértésemet, hogy mire megérkezünk a várasba, a lehető -legmeg-hittebbé fejlődjék közöttünk a viszony.

A sofőr, -aki szóval tartott, és nem győzte -a kedvemet keresni, míg némán, feléje se pillantva terpeszkedtem mellette, ebből a fordulatból azonnal megértette a helyzetet. Arcán egy pillanat alatt elömlött valami határtalan unalom, mely mögött ugyanakkor fenyegetés bujkált, -oly nyilvánvaló fenyegetés, hogy szavakba önteni is fölösleges volt.

így hát hamarosan én. is elhallgattam, baljós némaságban suhantunk a város felé. Nehéz volt akkor elhinnem, hogy a Lesothaha készülő Szalai majdnem egymillió -dollárt ajánlott nekem és Zénónak, alig tizenkét órával korábban. Az pedig már egészen felfoghatatlan volt, hogy mi ezt az ajánlatot nemcsak hogy el nem fogadtuk, de egyetlen szóra sem méltattuk. Micsoda hiúság! Micsoda alaptalan, esendő, szélfútta vakmerőség! Abban a pillanatban tisztán láttam -az egész életem mélységes valószínűtlenségét. Itt utazik a milliomos, de nincs miből kifizetnie a taxiszámlát. Itt szorong a koldus, de nem fogják kilökni a kocsiból, nem fogják elővezatni, lecsukni, végrehajtani, valaki természetesen fizet majd helyette. Itt utazik a kitartás hercege, akit fél órája vert össze egy ötvemikdlós büfés; izzadt és némán dühöng, miközben hortyog mögötte az angyala. A dél-afrikai gyémántmezők szabadsághőse, aki még sohasem lépte át a Kárpátok vonalát, a polgári akadémia rektora, akit röhögve elkergettek a tanítványai, egy naperejű szerelem választottja, aki a társadalmi változtatás hanyatló éthosza nevében tripperrel fertőzte el

133