Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Cukor György: Apoteózis 1-4 (vers)
CUKOR GYÖRGY Apoteózis í. A léleik a (ndhaszitó szorongás közepe itt senki sem sürget Vendégeit aki mégis itthon? Jutott ia bő maradékból és meghagytam derekasan mindent Érthető Esti prizma ez itt bomlik a fehér hideg évszakra posványos időre Tövises idegekben úszik az őszi barna malátaíz kiáltás S mini váillcsontba a fájdalom emléke a nyár szöeskeHszerkezete hideg fosiszíilliáfclba ugrik itanulékonyan Rend és rend megint mint a sisakok kongó sora mint a fegyverek faggyúszagú ám aggályos rendje mint a fegyverek faggyúszagú birfcaüürelme Rend rend Szókincsül hústalan szájakból száraz szarvakat rángat tövisre a gébics a karóbahúzás madara Mfinitha szögesdrótok szedetlen termése zörögne a bekerített fantomjaidban. 2. És száll alá a lélek a testieden abszolútom a dolgok alá hajában tollpihe szialmaszál Haza örök abszalútumokhoz szégyenkező örömben zsírpecsétes igazságokra feszítve és szabadon Ide gyűlt mi olykor gazdagon kihullt az emlékezetből 117
