Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Baka István: A korinthoszi menyasszony (szomorújáték)
kel, hogy Öméltósága mindent a legnagyobb rendben talált, a letartóztatási és likvidálási listákat tulajdon méltóságos kezevonásával kegyeskedett jóváhagyni ... Teljes mértékben kielégítették a tiszteletére adott díszvacsorán felszolgált ételek és italok, valamint a vacsorát követően a különteremben felszolgált tüzes ikerlányok ... Búcsúzáskor, mielőtt felhágott volna a szalonkocsi lépcsőjére, mint férfi a férfinak, komolyan a szemembe nézett, keményen megszorította a kezemet — ezt az ártatlanok vérével bemocskolt kezet —, és kilátásba helyezte közelesen várható, rendkívüli előléptetésemet ... ANYA (gúnyosan közbevág) Gratulálok! De ez bennünket egy csöppet sem érdekel. SZÁZADOS De az talán igen, hogy szabad az út? Nyitva a kalitka, kirepülhet a madárka. A tisztelt vőlegény úr egy órán belül továbbutazhat ahová akar, a pokolba ... VENDÉG (falfehéren) Köszönöm, de most nem mehetek. SZÁZADOS (végigméri, gúnyosan) Aztán miért nem? A Vendég hallgat. A többiek se szólnak. Kínos csend. SZÁZADOS (úgy dönt, hogy nem hagyja befolyásolni magát a háziak hangulatától. Ismét a Vendéghez) De egy pohárka pezsgőt megiszik velem? (A palackdugó ezüstpapírját bontogatja) No, nem az előléptetésemre, az bizonyára derogálna a fiatalúrnak, hanem a megboldogult, kicsi Korintha emlékére ... ANYA (fojtott hangon) Ha iszunk a pezsgődből, elmész? SZÁZADOS (felkapja a fejét) Miért, talán megzavartam a családi idillt? Talán még nem sikerült megvigasztalnod a fiatalembert? Mert ahhoz nagyon értesz!... (Fenyegetően) Vigyázzatok, mert a kalitka, ahogy kinyílt, ugyanolyan könnyen be is zárulhat. Elég, ha kapok egy újabb utasítást, hogy jobban a körmére kell nézni az innen-onnan beszirvágó jöttmen- teknek. Vagy az én kedvem változik meg ... KAMASZ Százados úr, kérem, most tényleg menjen el! Majd reggel elmondom, miért. SZÁZADOS (meglepetten) Nocsak! Hát te is benne vagy az összeesküvésben? 114 KAMASZ Ez nem összeesküvés, ez... Bízzon meg bennem, mint amikor a tanító urat jelentettem. Ugye, megtalálták nála a röpcédulákat, ott, ahol mondtam? ANYA Te mocsok, hát miattad hurcolták el a tanítót? KAMASZ Anya, te most ne szólj közbe! Hadd beszéljek én a százados úrral! SZÁZADOS (kijózanodva) Erről hallgatnod kellett volna, fiam! KAMASZ Tudom. De különben nem hinné el, hogy most tényleg el kell mennie. ANYA Én is nagyon szépen kérlek. Köszönjük a jó hírt; a vendégünk holnap reggel elutazik, és te délben már itt ebédelhetsz, este is eljöhetsz... De most menj el, nagyon fontos! SZÁZADOS (némi töprengés után) Várni fogsz? Mint azelőtt? ANYA Mint azelőtt. SZÁZADOS És ... a kiskutyád leszek? ANYA A kiskutyám leszel. SZÁZADOS (ismét töpreng, tanácstalanul körülnéz, aztán biccent) Hát jó, elmegyek. (A Kamaszhoz) Holnap reggel, az eligazítás után jelentkezel nálam. (A Vendéghez) Délelőtt tíz órakor indul egy vonat... az utolsó. (Az Anyához) Asszonyom, a legmélyebb hódolatom, (összecsapja a bokáját, tiszteleg, és katonás léptekkel, bár kissé támolyogva, távozik. A pezsgőt az asztalon hagyja) ANYA (megkönnyebbült sóhajjal) Csakhogy megszabadultunk tőle! (Az órára pillant) Jézusom, mindjárt éjfél! Azonnal menjen fel! VENDÉG (feláll) Maguk hol lesznek? ANYA Itt, az asztal alatt. (A fiatalember tétovázása láttán) Menjen már! És ahogy megegyeztünk. VENDÉG Ahogy megegyeztünk. (Mondana még valamit, de meggondolja; lehajtott fejjel, kínos lassúsággal felmegy a szobájába) (KÖZJÁTÉK) Az Anya eloltja a lámpát, és a Kamasszal együtt bebújik az abrosz alá. Visszafojtott lélegzettel, kuksolnak, az orrukat is alig merik kidugni... Sokáig nem történik semmi. Száraz, öreges hangon tiktakol a falióra, nyöszörögve emelkednek-süllyednek a súlyok. A rézlapos inga idegesen lüktet a sötétítőfüggöny résein átszűrődő holdfényben ...
