Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - Elek István: Egy militáns szellem a nyolcvanas évekből (Csengey Dénes: A kétségbeesés méltósága) (kritika)
rovására a nemzedéki kérdés, ezen belül pedig a mozgalom, illetve az ifjúsági zene kérdése, s a nemzedék teljesítményét vizsgálva Cseh Tamásék dalai. A korszakábrázolásban magától értetődően teríti szét az elemzés Cseh Tamásék szubjektív, művészi nemzedék- és korértelmezésében érthetően meglévő aránytalanságokat. Ám ami ott művészi általánosításként meggyőző volt, a művészi kifejezés ereje 'hitelesített, az itt, a teoretikus elemzés szintjén, gondolati általánosításként már legalábbis hiányérzetet kelt. A dalok elemzésén nem lehet számon kérni, hogy hol vannak a nem tipikus figurák, azok, akik semelyiket sem fogadták el a hatvanas évtized ifjú nemzedékének a beat csődje után, a hetvenes években adódó két jellemző választási lehetőség közül. Sem az Antoine képviselte önfeladó beilleszkedést, sem Désiré önvesztő kívülmaradását. A dalok világában ugyanis ilyen alakok nem jelentek meg. Ám a korábrázöláson annál inkább indokolt számon kérni. Hiszen, ha a jövőbe vetett remény hivatkozhatott valamire, éppen ezekre a nem jellemző válaszokra. Szerencsére nem ilyen végzetesen alakult ez az egész. Eleven volt e nemzedék tagjaiban is az ép emberi érzék, és ha kerülőutakon, rejtőzködve is, de megpróbált érvényesülni. Ma persze, az esszé megírása óta eltelt csaknem tíz esztendővel bölcsebben, könnyebb ennek a jelentőségét felismerni, ez kétségtelen. Voltak korábban is, akik arra törekedtek, hogy különválasszák az állam világát, a köztereken, a hivatalosság birodalmában lerótt köröket, a sajátjuknak tekintett világtól, ami már a hatvanas években is tágabb volt a magánélet címszavával jellemezhető családi, rokonsági, baráti kapcsolatoknál. Kívülállás volt ez, de nem önvesztő. E kívülállásban formálódó maganviszonylatok járták át fokozatosan a hivatalosság, az állam világának újabb és újabb határvidékeit, kialakítva azt a te- levényt, mely egyszerre volt bomlasztója erkölcsöknek, értékeknek, viselkedési, világszemléleti normáknak és ugyanakkor táptalaja azoknak az új készségeknek, erényeknek, erkölcsöknek, olyan csíráknak, amelyekből felnő lassan, felnőhet egy új, öntudatos polgári társadalom. Az a bizonyos nemzedék a hetvenes években ehhez a tarkább, gazdagabb társadalmi színképhez igazodott. S a két szóba hozott mellett, talán az sem túlzás, ha azt mondjuk, legalább egy harmadikat is meg kellene említeni, ha nem annak a sajátos értelmiségi (tudatnak a szűrőjén át nézné Csengey a kort, imielyet a Cseh Tamás-hősök reprezentálnak. De miért is nézné másként, amikor a dalok világának értelmezése vezeti? Ez a témaválasztás és a közelítés csapdája. Mindez annál (is furcsább amúgy, mert Csengey természetesen éppen ezekhez a köztes mezőben megfigyelhető szellemi válaszokhoz, vállalkozásokhoz, az itt képviselt erkölcsi értékekhez kapcsolódik az előző nemzedékből, mi máshoz is kapcsolódhatna. Az ő eredményeiket is hasznosítva fogalmazza meg kemény ítéletét a nemzedék egészéről. Igaz, a valóság szellemi legyűrésének szenvedélye, világító erejű képekbe, gondolati konstrukciókba foglalásának vágya, az ellentétezés, dramatizálás iránti hajlama is errefelé hajtja őt. Nem azt mondom, hogy nincs igaza, amikor elégedetlen az előtte járó nemzedékek és a sajátja teljesítményével, de — és itt már a nemzedéki naplókban érintett kérdésekről is szó van — úgy érzem, túlságosan gyakran ülteti a vádlottak padjára a feltételezett korosztályi, nemzedéki gondolatot, szándékot, önreflexiót, akaratot. Túlságosan sokszor kénytelen így azt elmarasztalni, ami inkább már okozat, következmény. Ama kemény társadalomtörténeti és szociológiai tények, társadalomlélektani fejlemények vizsgálatára fordított nagyobb figyelem, melyek ott vannak egyébként az ő szemhatárán, lehetővé tenne egy ennél megértőbb szellemi magatartást, vonzóbb kritikai szerepet. Tűt sokszor mennydörögnek felülről ezek a szavak, pedig talán hatásosabbak is lennének, de mindenképpen rokonszenvesebbek, ha testközelből szólalnának meg, nagyobb együttérzéssel. ö persze nem nemzedéki vállalkozások történetírója akar lenni, hanem inkább egy új vállalkozás ébresztője, eszméltetője, innen is az (elfogultság, az arányok el- rajzolása, ok és okozat viszonyának olykor egyoldalú értelmezése. Ezért is emelkedik 1149
