Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - Elek István: Egy militáns szellem a nyolcvanas évekből (Csengey Dénes: A kétségbeesés méltósága) (kritika)
és urbánus körök, közösségi és ontológiikus irodalomszemlélet képviselői között. Bravúros gondolatmenetben viszi a szerzőt a közös nevezőig, melyet a kultúra lehetetlen helyzete fölött érzett közös, ám más-más irányban kiutat ikereső kétségbeesésben talál meg. Elemzi a válaszok különbségeit, majd a döntő pillanatban jön az alkat, és azt mondja, de persze nem a Balassa idézte gombrowiczi értelemben: én, én, én. Nekem igazam van, akkor pedig, ha a másiknak is igaza van, az csak kisebb igazság lehet, tehát be kell látnia az én nagyobb igazamat, ha tiszteli a logikát és szereti az igazságot, el kell fogadnia az én igazságomat. Érdekes, hogy mennyit birkózik Csengey a nemzedéki eszmével. Már az időben legkorábbi írásnak, a Cseh Tamás-esszének is a vele való szakítás a fő motívuma, a nemzedéki naplók is arról szólnak, hogy mennyire lehetetlen a nemzedéki közösség fikciójának valóságos tartalmat adni, hogy milyen kevés ahhoz a neki tulajdonítható értelem, hogy a segítségével világíthassuk meg, ami az elmúlt évtizedekben történt, mégsem tud szabadulni tőle. Végül úgy dobja el, hogy idézőjelben visszaveszi, átértelmezve az irányzat jelentésével ruházza fel. Miért kerül Csengey múltértelmezésében központi helyre a nemzedéki kérdés? A történeti hűség okán? Csupán mert a nyilvánosság korlátozottsága miatt sokáig más társadalmi problémák is a nemzedéki kérdés álarcában mutatkoztak meg? Az általa adott választ hadd egészítsem ki azzal, hogy utalok a korábban mondottakra, ő mindenekelőtt az aktív társadalmi cselekvés lehetőségeit keresi, a cselekvő alanyt, cselekvő közösséget. És erősen vonzódik a nagy formákhoz, a látványos mozdulatokhoz. Számára a nemzedék éntékfcategóriia. Nem volt nemzedék sem ia hatvanas évek ifjú korosztálya, sem a hetveneseké, mert nem volt alkalmuk és erejük kihordani a közös élményt, és világra hozni önmagukat. Pedig kellett volna, lehetett volna és kellene hogy legyen nemzedék — mondja a szerző. Korosztály, melyet közös feladatérzékelés és közös vállalkozás jellemez. Amely képes szavát venni a történelemnek, és fölismerhetően rajta hagyni keze nyomát. Abban a meggyőződésben korábban is osztoztam vele, és ma is úgy gondolám, hogy a lényeges változásokhoz fordulatra lett volna és van szükség a társadalmi önszemléletben. A változás folyamatában pedig kiemelkedő szerepe lehetett volna, kellett volna, hogy legyen, és ma talán már megkockáztatható az állítás: lesz is az újonnan jelentkező korosztályoknak, nemzedékeknek. Ezt az önszemléleti fordulatot sürgetik, készítik élő, alapozzák meg Csengey írásai. Ez a szál fűzi össze az egymástól s a nemzedéki kérdéstől felületes pillantásra esetleg távol esőnek látszó Eötvös-tanulmányt és a Tóth Erzsébet kötetéről szóló recenziót, a Páskándi-elemzést és a tényirodalom vizsgálatát stb. Nemzedékértelmezését azonban, illetve azt a múlt- értelmezést, mely ennek közvetítésével bontakozik ki esszéiben, néhol erősen vitathatónak érzem. Amit arról mond, hogy a nemzedék is csak közös vállalkozás lehet, és hogy ennek mi lesz valójában az értelme, csak egyes szám első személyű nemzedékállítások metszéspontjain derülhet ki, az rendjén volna, ám mintha nem lenne elég figyelmes az ilyen állítások iránt, ha azok nem vonatkoztatták magukat közvetlenül a nemzedéki eszmére. Mintha nem becsülné eléggé, vagy egyenesen lebecsülné azokat a lépéseket, melyeket egyének és csoportok tettek a személyes és kisközösségi öntudattól, autonómiavágytól vezetve, nem várva és nem remélve az emberi méltóság nemzedéki felkeltését, ám a maguk részéről mégiscsak hozzájárulva ahhoz a folyamathoz, melynek kiteljesítésében kaphatna értelmet a nemzedéki öntudatra ébredés is. Gondoljunk csak a művészeti és politikai szubkultúrákat ért oldalvágásokra a Cseh Tamás-esszében! A kor- és nemzedékrajz aránytalanságai és az értékelés ebből eredő méltánytalanságai itt ugyan még magyarázhatók a tárgyválasztással és a tükörmodellezésnek nevezett módszerrel. Mivel a dalok világának értelmezését a korrajz készíti elő és viszont, a dalműsorokban kifejeződő nemzedékértelmezés lesz a korértelmezés médiuma, elkerülhetetlenül kulcsszerepet kap a korszak ábrázolásában minden egyéb 1148
