Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - Pete György: A diaszpóra mindenese (Beszélgetés Szépfalusi Istvánnal)
nek következményeiről ausztriai magyar egyesületi vezetők tudnának — egyéni beállítottságuktól teljesem függetlenül — dalt zengeni, hiszen országunkban egyre kevésbé „cikk” magyarnak lenni, magyarul beszélni, hiszen erre természetszerűen sokkal .gazdagabb és jobb választékban nyújt lehetőséget az anyaország. A hétvégeken tavasztól őszig igencsak nehéz Bécsben vagy Grazban magyar összejöveteleket rendezni. Ausztriai magyaroknak ezt inkább Győrött, Sopronban, Szombathelyen, Szentgotthárdon, avagy Muraszombaton kellene. Ezeknek az utazásoknak élőbb-utóbb az llett a következménye, hogy a kezdetben csak felszínesen, avagy látszólagosan asszimilálódott népréteg soraiban előbb az asszimilálódott, de azután az integrálódott magyarok egy része is — a gyakori utazások következtében — dissziimiilálódott, vagyis visszahelyeződött egykori szülőföldjéhez való mindennapi kötődése állapotába. Nem történt ez máról holnapra, legtöbbször nem Is fogalmazódott meg az új helyzet, csak miközben a szülők és gyermekeik (!) észrevétlenül új barátokra tették szert, a régiekkel ritkábban találkoztak, hiszen velük imiár kevesebb hétvégét töltöttek „itthon”, észrevétlenül sűrűbben kezdtek — a családtagok egymás .között is — magyarul beszélni. A gyermekek számára a 'hazalátogatások alkalmával értelmet kapott a sokszor kényszernek, erőltetett kötelességnek felfogott .magyar nyelvtudás. Megváltoztak az érdeklődési körök, sokak számára a munkával töltött hétköznapok középpontjába a hétvégi „hazautazásra” 'történő készülődés került. Vagyis: „odaát” — otthon — töltik a szabadidőt —; „ideát” — itthon — keresik kenyerüket. Egyre inkább ^kifizetődőbb” lett a 'hazautazás, szúnőben a csempészés, hiszen a törvényes módon bevihető és kihozható áru, természetesen a tankolással együtt, játszi könnyedséggel fedezi a ikiadásokat. Mindez — tudom — ausztriai magyar sajátosság, nálunk is legfeljebb a Linz—Klagenfurt vonaltól keletre a leggyakoribb. Kik alkotják a nem utazó 5%-ot? Akik nem osztrák állampolgárok, tehát olyan .magyarok, akik ugyan Ausztriában élnek, de más állampolgársággal rendelkeznek. Tehát alkalmanként vízumra van szükségük. Sokakat foglalkoztat, sok szóbeszéd tárgya az elmúlt évek, s főleg az idei év menekültjeinek helyzete Ausztriában. Mit tudna ezzel kapcsolatban mondani? Honnan és hányán érkeztek? Milyen az életkori, szakmai összetételük? Egyáltalán van-e valamiféle összesítés erre vonatkozólag? Ausztriában 1956 57 óta ez a legnagyobb magyar nemzetiségű menekülthullám. Jelentős része Magyarországról érkezett. Az Osztrák Statisztikai Hivatal adatai szerint 1985. január 1. és 1988. április 26. között összesen 10 066. (Ebből levonandó a közülük időközben önként hazatérték száma. Becslésünk: 4—5%.) Szociális struktúra: átlag 22—26 évesek, szakmunkások. Utóbb, kb. 1987 őszétől jelentős értelmiségi és tisztviselő, üli. magánvállalkozó réteg. — A Romániából Ausztriába érkezők száma, a fentiekben meghatározott időszakban, kb. 4500. (Ebből levonandó a közülük időközben önként Romániába hazatértek, ill. az esetleg útközben Magyar- országon megrekedtek. Becslésünk: 1%.) Szociális struktúra: 1986, nagyrészt értelmiségi, fiatalabb középnemzedék, szórványosan tisztviselők. 1987/88, 30—40 év közöttiek, leginkább jól képzett munkásréteg. A Romániából érkezettek számának megállapításánál minden adiat becslésen alapul, mert a menedékjogot kérőket állampolgárságuk szerint veszik kimutatásba. — „Más” magyarok: a többi utódállamokból érkezettek. Ennek a magyar nemzetiségű hullámnak kerek 1/3-a már kivándorolt, imíg 2/3-a (legalább 10 000 személy) függetlenül menekültjogi státuszától, jelenleg Ausztriában tartózkodik. Ami a kérdés második részét, laz 1985 88-as időszakinak az összesített adatait illeti, iákkor tudjuk majd a magyar nyelvterület egészére nézve értékelni, amikor 1110
