Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - Pete György: A diaszpóra mindenese (Beszélgetés Szépfalusi Istvánnal)
szágon, sőt városon (belüli is. Minél pluralistább a társadalom, annál kérdésesebb az egyöntetű gondolkodásmód. Meg termékenyítő ia vita. Más vonatkozásban azonban tény, hogy századunk vége felé haladva, apokaliptikus katasztrófák árnyékában, egészen egyszerűen másként, mint közösen — hazaiak, nyugatiak és utódállambe- liek — nem is tudunk cselekedni. Megvan mindenkinek a maga feladata. Bizonyos részterületeken előnyben vannak a Nyugaton élők, mert ők vannak forrásközeiben, de megfordítva is áll ez. Forrásközeiben, de otthon-távolságban. Igen, ez is tény, de a tudomány szempontjából ez mégis jelenthet némi előnyt. Véleménye szerint hogyan lehetne termékenyebb az együttműködés a hazai és a nyugati irodalmi műhelyek között? A hazai és a nyugati irodalmi műhelyek között a kapcsolatok a közelmúltban szélesedtek. Jó lenne, ha az együttműködés minden irányban fokozható lenne. Sokban hozzájárul majd ehhez a most indult szabad mozgás. Ez lehetőséget biztosít a teljesítményelv figyelembevételével történő meghívásoknak, vitás kérdések személyes találkozások keretében, all. szakértői szinten történő tisztázásiának. Szóból ért a magyar ember, értsünk végre szót egymással, s szomszédainkkal, elvfeladás nélkül. Amennyiben így imiegvallósul majd a nyugati magyar irodalmi műhelyek elismert egyenjogúsága, nyugati folyóirataink, irodalmi társaságaink bemutatkozására, a múlt közös feldolgozására is gondolhatnánk. A könyvtárak zárolt anyaga is talán feloldható már, a természetes irattári határidők vitán felül állók, gondolom a hagyatéki anyagnál is tartják magukat ehhez, szóval van hol előrelépni, a természetes irányába. Visszatérve kérdésére, jó tíz esztendővel ezelőtt, baráti körben beszélgettünk arról, hogy fel kellene mérnii az egyes országokban élő összmagyarságot. Keresni kellene erre alkalmas személyt, elsősorban olyat, .aki mindenkivel szóbaáll, illetve akivel hajlandó is mindenki beszélni. Ha ilyen nem akad, ott, abban az országban különböző beállítottságú, de egymással kapcsolatban lévő 2—3 tagú munkaközösség végezhetné el ezt a feladatot. A felmérés eredményét egyeztetni lehetne a helyi Statisztikai Hivatalok adataival, és a hazai imagyarságkutatókkal. Mi annakidején ilyen témájú sorozat megjelentetésére is gondoltunk szociográfiám megjelenése után. Balia Bálint szerkesztette volna a sorozatot, szívesen segítettem volna a kutatóiknak, a felmérőknek. Helyi szintű kísérletekről értesültem is, de országos, átfogó visz- szajeizés nem érkezett hozzám. Akkor még nem alakult meg ia Magyarságkutató Csoport, ill. Intézet, amely ©gy-egy nyugati ország — ne felejtsük el az utódállamokban élő magyarságot sem! — osszmagyarságának felmérését bizonyára támogatná. A munka oroszlánrészét azonban nyugaton élő bizalmi személyeknek kellene elvégezni, az igen bonyahilft, s egyre finomuló helyi adatvédő törvények figyelembevételével. Az együttműködés mindenképpen eredményesebb lehetne, amennyiben kiadójogi kérdésekre fokozottabb figyelmet fordítanánk. Nem tudom, mennyiben ismert a imagyar irodalmi közvéleményben az a vita, cikkezés, amelynek során a nemrég elhunyt Ujváry Sándor, a Geiff-kiadó tulajdonosa rosszallását fejezte ki Cs. Szabó László egyik munkájának hazai megjelentetése miatt. Üzletrontásról volt szó, olcsóbb a hazai könyv. Meg kellett volna említeni a nyugati kiadót. Megemlíthetném még Domahidy András Árnyak és asszonyok című, a Magvetőnél 1985-ben megjelent könyvét. A könyv első kiadását magam rendeztem sajtó alá, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem adta, ki Berniben, 1979-ben. Ugyancsak a Magvetőnél jelent meg a minap Cs. Szabó László kitűnő kötete, a Római muzsika. Az első kiadást az Aurora Könyvek sorozatában Molnár József jelentette meg (München, 1970). Nagy Pálnak van, s bizonyára másoknak is lehet hasonló vitája magyarországi kiadóval. 1107
