Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - Pete György: A diaszpóra mindenese (Beszélgetés Szépfalusi Istvánnal)
PETE GYÖRGY „A diaszpóra mindenese” BESZÉLGETÉS SZEPFALUSI ISTVÁNNÁL A magyar olvasóközönségnek csak kisebb részé ismeri/ismerheti jelenleg Szépfalusi István műveit. Leginkább a Lássátok, halljátok egymást! című, 1980- ban megjelent könyve keltett itthon is szélesebb körben visszhangot. Kérem, mondja el magáról curriculum vitae-szerüen a legfontosabb életrajzi tényeket. 1932-ben születtem, Budapestéin. A fasori evangélikus gimnáziumban érettségiztem. Az akikori számítás szerint az ötödik és hatodik osztályt, valamint a hetedik első felét magántanulóként végeztem el, közben nemesfémipari tamonc voltam. Ékszerész segédvizsgát tettem. 1950-ben, az érettségi után a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Soproni Evangélikus Hittudományi Karára vettek fel. Teológiai tanulmányaimat az őszre már államosított Teológiai Akadémián kezdtem meg, s 1955-ben fejeztem be. Három nappal lelkésszé avatásom után édesanyámmal Bécsbe utaztam, azt is mondhatnám, de nem mondom, „hazatértem”. Ugyanis Magyarországon nagykorúságom minden évében, anyáim révén osztrák állampolgár voltam. Így laz osztrák államszerződés megkötése után bekerültem abba a kis, ötven tagú csoportba, amelyik Magyarországról Ausztriába „repatriálhatott”. Így kerültem Bécsbe. Itt ismerkedtem a nagyszülői házzal, ami számomra a megmaradt szülői ház. Ausztriában először hivatalsegéd voltam, majd Dél-Burgsnilandban lettem segédlelkész, hienc-németek között. 1956 novembere után lettem magyar lelkész, mindmáig az vagyok. Időközben beiratkoztam a Grazi Egyetemen a történelem és magyar tolmács szakra. Majdnem mindkét szakot befejeztem. 1968-ban Okleveles tolmács diplomát szereztem, a történelem szaktól a disszertációírás előtt visszaléptem. A kapott téma nem érdekelt. 1975 óta a Bécsi Egyetem Fordító- és Tolmácsképző Intézete magyar tagozatán tárnátok. Feleségem Wanner Mária, műfordító, okleveles tolmács. Három gyermekünk van. Csaba tavaly történelem és művészettörténet szakot végzett Bécsiben. Statisztál a Burgtheaterben, idén színházi segédrendezőiként működött közre József Attila: Szabad ötletek jegyzéke két ülésben és Nádas Péter: Találkozás című darabjának bécsi német és miagyar nyelvű előadásain. Zsoltnak még egy fél éve van az orvosi karon, jövő januárban avatják. Szabolcs első éves jogász, vagyis gólya. Mindhárman Bécsben, a francia líceumiban érettségiztek, hadd büszkélkedjem, francia, német, angol, magyar és latin nyelvből is. Mit jelentett az ön számara ez a vállalás, az, hogy Ausztriában magyar lelkész lett? Amikor Ausztriába indultaim, nem tudtam, milyen lépésre szánom ed magam. 1955 Magyarországából utaztam „haza”, az 1938 után végleg felszabadult Ausztriába. Az első esztendő kritikus időszak, laz identitáskeresés korszaka volt. A kérdésekkel azonban nem sokat vívódhattam, mert 1956. november 5-én kineveztek magyar lelkésznek. Attól kezdve ebben a munkakörben dolgozom. Kétségtelen, hogy számomra Ausztriában vált tudatossá és fontossá magyarságom, a magyarság. Magyarországon ez természetes volt, osztrák állampolgárságom ellenére — Ausztriában viszont valóban vállalás lett. 1099
