Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 12. szám - Pete György: A diaszpóra mindenese (Beszélgetés Szépfalusi Istvánnal)

Mondjon valamit e munka jellegéről.

Osztrák egyházam zsinata 1962-ben önálló intézményként elismerte a Magyar Lelkigondozó Szolgálatot. Feladatunk az Ausztriában élő magyar nyelvű hívek lelkigondozása, függetlenül állampolgárságuktól. Nem tehetünk különbséget az elszármazás idejét illetően. A „menekült”-(magyarok és a „turista”-magyarok, a vendégmunkásvagy őslakos magyarokkal egyetemben egyaránt igénybe vehetik szolgálatunkat.

Minden, az anyaország határain kívül működő, magyar lelkószi hivatal, éljen az utódállamban, avagy szórványmagyarságban — függetlenül felekezeti kötődésétől! — természetszerűleg foglalkozni kénytelen, illetve köteles bármely magyar mindennapi kérdéseivel. Nincsen az életnek olyan területe, amely elől lelkigondozók elzárkózhatnának. Sok országban a magyar lelkész az utolsó menedék. A felekezeti hovatartozás ilyen esetekben sokad rendű kérdéssé válhat, hiszen a körülmények következtében legtöbbször nincs is adva a válogatás lehetősége.

Feladataink közül Ausztriában az elmúlt 2—3 esztendőben örvendetes módon megnövekedett magyar turista lalkigondozás a jövő egyik komoly, új, ma még megoldásra váró feladata. A „menekült”-<lelkigondozás pedig feltehetően zömében az utódállamok magyarjaira fog korlátozódni.

Lelkészt munkája mellett már korán szerepet vállalt a nyugati magyar irodalom szervezésében, szervezeti életében. Ügy is mondhatnánk egyik megteremtője az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemnek.

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem elődje 1960-ban alakult. Visszamenő hatállyal kb. két év után ezt a mozgalmat Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciának neveztük. A keletkezés története rendkívül egyszerű. Oslóban, 1959- ben helyi találkozót hirdetett meg a mai Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom (székhelye München) elődje, a Pax Romana magyar tagozata. Ezen protestáns magyar diákok is jelen voltak. Visszatérve oslói diáktanyájukra, hárman eldöntötték: ha nem szerveznek valami hasonlót, diák- vagy sítábort, ugyan hogyan fognak maguknak magyar feleséget találni? Megnevezem szóvivőjüket: dir. Lazáry Sándor. Ma a Berni Egyetem állatorvosi tanszékén egyetemi tanár, iákkor „talált” feleségére. La- záryné dr. Zsindely Zsusza, egy neves berni sejttani laboratórium tulajdonosa. De hagyjuk, mindezt megittam az Együtt Európában (Ütitárs, Oslo—Bécs, 1971. 219 1.) kötet előszavában.

Tehát e szempontból is sikeresek voltak ezek a konferenciák, beváltották a hozzájuk fűzött reményeket.

Tökéletesen, sőt tartósan. Tudtommal mindhárman találtak magyar asszonyt. — Mi feleségemmel a konferencia előtt tartottuk meg eljegyzésünket... A konferenciák azóta is eredményes munkát végeznek, minden nagyhéten, Európa különböző országaiban, felváltva, száz-százötven személy részvételével.

E konferenciák anyaga kötetekben is megjelent. Mennyire dolgozták fel ezeket a későbbiekben az irodalomtörténészek?

Több vonatkozását elemezték, Cs. Szabó Lászlónak az első, 1960-as Trysil-i konferencián tartott, Magyar író az emigrációban című előadását többször is feldolgozták. „Csé” ebben a szabad előadásában az ötvenhatos egyetemista nemzedéknek elmondta személyes élményeit a negyvenes évekről és az ötvenes évek elejéről. Ke- rényi Károly előadása is megjelent, talán egyik német kötetében. Ebben a magyarságot a görög lés zsidó diaszpórához hasonlította. Ekkor használta Kerényi tudtommal először a magyarság meghatározásánál a magyar olyan amilyenség fogalmát és kísérelte azt tudatosítani a felnövő fiatal nemzedékben. Ezen a találkozón hangzottak el elsőízben Cs. Szabó versei, itt szólalt meg Sulyok Vince stb. Jelen volt Szenite Imre is, egyiknek sem volt akkor még önálló kötete. Nem lehetett tudni, mi lesz belőlünk. Mondanom sem kell, Pátkai Ervin is ott volt a találkozón.

1100