Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 12. szám - SZABÓ ZOLTÁN EMLÉKEZETE - Czigány Lóránt: Homo politicus (Szabó Zoltánról tíz tételben) (tanulmány)

A fiatal Camus-nek szintén volt szociográfiai írása: cikksorozata jelent meg az Alger-Républicainhen az észak-afrikai kábítok nyomorúságáról, ami ugyanúgy egy évvel A tarái helyzet után jelent meg, mint Orwell szociográfiai írása. Szabó Zoltán a kétféle forradalmiságról szóló fejtegetésedben juxtapozícióba hozza Camus-nek ezt az alig számontartott művét A lázadó emberrel. A Camus-i révolte, amit Szabó Zoltán önkéntelenül „szembeszegülésnek” magyarít, érezve a „lázadás” szó burkoltan dehonesztáló ízét (mely a „jobboldaliság” vádját is sugallja), valóban tökéletesen beleillik a Szabó Zoltán által tételezett kétféle forradalmiságba: a társadalmi Igazságtalanságok orvoslását célzó, empirikus látleletből kiinduló népi forra- daimiság szemben az elméleti tételekkel megtámogatott, „annál rosszabb a tényeknek” szemléletű, az emberek egyéni sorsába „a haladás szekerével” belegázoló vi- Zágfarradalmisággal. Azzal, amivel Camus is leszámol, többek között, A lázadó emberben. Camus és Szabó Zoltán értékrendjében az emberi szenvedés iránti szánalomnak prioritása van a „társadalmi jóval” szemben, ha az utóbbi nem közvetlenül szolgálja az egyes embert. Camus-nél az Atlasz-hegységben élő kábítok sorsa iránti érdeklődés árulkodik a szánalomról. Meg talán az, amikor a magyar forradalom véráldozatát propagandaoélokra kihasználóknak felhívja a figyelmét, hogy „nous ne pouvons etre généreux que de notre propre sang”.

9.

Tudori értekezésben felmerülhetne itt a kérdés, hogy forradalmár volt-e Szabó Zoltán, vagy reformer. Ö maga magyarok között csak Petőfit tartotta tudatos forradalmárnak. A forradalomban megnyilvánuló lehetőségieket, a Lenin által emlegetett „kreatív anarohiát”, és mint ia szembeszegülés utolsó aduját, a Kossuth által meghirdetett „tömegben felállást”, azaz a népfölkelést, gyakran említi írásaiban. A forradalmi eseményeik által teremtett helyzet: iá konvenciók megszűnése, a törvényesség szünetelése mindig foglalkoztatta, ez az a rendkívüli állapot szerinte, mely a társadalomban gondolkodók elméjében a kreativitást a legnagyobb mértékben serkenti, az egyént, az egyéniséget a társadalmi konvenciók béklyóiból felszabadítja. A forradalmi terror, a várszag, nemcsak finnyás ízlését, de emberségét is bántotta volna, s így, a mindenáron jobbítás vágya alulmaradt volna az emberség követelményével szemben.

Szabó Zoltán mégis „az egyetlen valóságos szellemi forradalom”; «a népi forradalom ímeggyőződéses híve volt: hitte, hogy a marxista forradalomnak ez az alternatívája. Ennek előfeltétele a közgondolkodás forradalmasítása. Üjszerűen gondolkodni csakis úgy lehetséges, ha a gondolkodás „építőkockáit”, «miit ő „kézenfekvő- ségnek” nevezett, újrafogalmazzuk. Mik ezek a „kézenfekvőségek” ? Az autonóm nemzeti lét alapfogalmai: „nép—nemzet”; „haza—ország—állam”. A hetvenes évek elejétől főként ezzel foglalkozott. A forradalmi tett így Szabó Zoltánnál iaz írás tisztázó igényében nyilvánult meg. Mert elsősorban a tisztázás igényével írt. Kitűnő stiliszta volt, aki tudott könnyedén és gyorsan írni, de a megszenvedett, verejtékkel kiérlelt prózát tartotta csak műnek: csak azt, amiben a szerző pontosan azt mondja, amit mondani akar. Témáit éppen ezért újra és újra körüljárta, újból és újból nekirugaszkodott egy-egy tisztázandó kérdésnek, mert a „világot” nem ma- gyarázgatni — mint Marx filozófusai —, hanem megérteni akarta elsősorban, s csak utána megváltoztatni.

Ez a „megszenvedett”, pontosságra törekvő próza: analitikus próza, amiben sorjáznak az alá- és mellérendelő mondatokat bevezető vonatkozó névmások, -a közeire és távolra mutató műtatószók, a hátravetett értelmező jelzős szerkezetek, a hangsúlyokhoz igazodó központozás és a precíz (ezért gyakran: idegen) kifejezések. Az ilyen típusú mondatok iá szép stílus iskolás ideálján felnevelt olvasókat visszahök- kentik forradalmi 'eredetiségükkel, de megakadályozzák a gondolat öncélú elrugaszkodását, lamit a „képes beszéd” hasonlatai hozhatnak lendületbe, a félreérthe- tőségeket csökkentik, viszont az olvasmányosságnak valóban nem használnak: meg1094