Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - SZABÓ ZOLTÁN EMLÉKEZETE - Pomogáts Béla: Reformer a történelem sodrásában (Szabó Zoltán magyarországi évtizede) (tanulmány)
3adalom egész szervezetét, ennek a társadalomnak a kulturális képződményeit is, és legfeljebb a Magyarországon, illetve Kelet-Közép-Európában konzerválódott feudális viszonyok akadályozták meg azt, hogy a hagyományos paraszti közösségeiket egy árutermelő parasztpolgárság váltsa fel. Ennek a gondolatnak a jegyében zárta le Szabó Zoltán is A tardi helyzet fejtegetéseit: „Mit mutatnak a tünetek és a dokumentumok? Azt, hogy a parasztközösség felbomlott és hogy a tardi parasztság már nem hiszi, hogy a parasztságon és a földművelésen belül elérheti sorsának jobbrafordulását. Nem hisz abban, hogy a parasztságnak jobb dolga lehet, tehát nem akar továbbra is paraszt lenni. Levonta a következtetést: a parasztság nálunk mostohagyerek, tehát a parasztságot el kell hagyni, nem a közösséget kell emelni, hanem az egyénnek kell ebből a régi és mostohán kezelt közösségből kiemelkednie.” A valóságos viszonyok megismerését és bemutatását tűzte ki célul maga elé, a tudományos szakszerűség mindazonáltal nem azt jelentette, hogy szenv- telenül és részvét nélkül nézte volna a nyomorúságba süllyedt emberi sorsokat. Eljutott bizonyos politikai következtetések megfogalmazásához is, pontosabban ahhoz, hogy a népi mozgalom szociális és demokratikus célkitűzéseinek megfelelően jelölje ki a további teendőket. „Az egyetlen lehetőség — állapította meg A tardi helyzet második kiadásának bevezetőjében —: a parasztságnak módot adni arra, hogy segítsen magán. Az írás szerepe e feladat érdekében csak annyi, hogy igyekszik közvéleményt teremteni ennek szüksége mellett. Nem más, minthogy megteszi, amit megtehet azért, hogy minél több híve legyen a szociális ügynek. Kell, hogy ezt teljes pártatlansággal tegye, mert a lelkiismeret nem jobboldali és nem baloldali. Kell, hogy egyedül a tények iránt legyen hű, mert különben meghamisítja a tényeket. E pártatlan lelkiismeretesség jegyében kell megpróbálnia: fölvilágosítani a járatlanokat, hogy elváljanak a bűnösöktől. Igyekeznie elválasztani azokat, akik a szociális változtatásnak érdekből ellenségei, azoktól, akik ennek csupán tudatlanságból nem hívei. Minden ilyen problématisztázásnaK ez a mélyebb jelentősége.” A beszámolót így a társadalompolitikai feladatok megfogalmazásának igénye hatotta át, és az országnak szóló figyelmeztetést maga a történelem sürgette, minthogy a harmincas évek végén már számítani lehetett arra, hogy a közelgő háború meg fogja törni a szociális reformokat követelő mozgalom erőfeszítéseit. A Cifra nyomorúság „utóhangját” éppen ezért bizonytalanság hatotta át: „Nem bizonyos, hogy a jövőben lehet-e szólni azokról a hibákról, melyek e népet oda juttatták, ahol van, s nem bizonyos, hogy el lehet majd rnég mondani akár csak azt is, hogy hová jutott. (...) A jövő, mely vagy jobb lesz, vagy semmilyen se, bizonnyal elmondja ítéletét mindarról, ami ide szorított magyar írókat, kiknek nem volt más bűnük, mint hogy tudták és mondták: népében él a nemzet, és érezték: bajában elpusztulhat a beteg.” 4 A falukutató Szabó Zoltán a közelgő történelmi veszedelmekkel szemben kívánta felvértezni nemzetét, ezt a küldetést vállalta később útirajzaiban is. midőn széttekintve a gyorsan változó Európában a mind félelmesebben örvénylő események tanulságainak igyekezett hangot adni. 1937-ben közreadott A Vaskapun túl című útikönyve egy 1935-ös romániai és balkáni utazás tapasztalatait örökíti meg. Nevezetes utazásról van szó, Szabó Zoltán, Németh László, 1077