Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - SZABÓ ZOLTÁN EMLÉKEZETE - Pomogáts Béla: Reformer a történelem sodrásában (Szabó Zoltán magyarországi évtizede) (tanulmány)
POMOGÁTS BÉLA Reformer a történelem sodrásában SZABÓ ZOLTÁN MAGYARORSZÁGI ÉVTIZEDE 1. Szabó Zoltán a harmincas évek ifjúsági reformmozgalmaiban kezdte írói és politikai pályáját, szociográfiai művei révén a népi mozgalom képviselői közé került, ugyanakkor szoros kapcsolatban állt azokkal a konzervatív színezetű reformtörekvésekkel, amelyeket a Pethő Sándor által szerkesztett Magyar Nemzet képviselt, és részt vett a fiatal katolikus értelmiség reformcsoportjainak munkájában is, így abban a tevékenységben, amely az Űj Kor, illetve a Katona Jenő szerkesztésében megjelent Jelenkor című folyóiratok körül folyt. Irodalmi és közéleti munkásságát a társadalmi és politikai reformok szolgálata határozta meg, az ország forradami átalakításától idegenkedett, tekintettel arra, hogy korán felismerte azt a történelmi válságot, amelybe a politikai modernizációs kísérletek 1919-es bukása, illetve a trianoni szerződés végzései következtében az ország belesüllyedt, és tudatában volt annak, hogy egy elsietett és erőszakos átalakítás milyen értékvesztésekkel, a különben is bizonytalanná vált nemzeti identitástudat milyen veszedelmes megingásával járhat együtt. Következésképp radikális reformpolitikát hirdetett, s ennek a politikának a keretei között szerette volna megvalósítani a magyar társadalom strukturális átalakításának régóta esedékes feladatait, egyszersmind megvédeni a hosszú évszázadok során felhalmozott történelmi és szellemi értékeket. Az első feladatot főként szociográfiai munkáiban, a másodikat esszéiben, és publicisztikai műveiben, a legerősebb politikai hangsúllyal az elsősorban általa kezdeményezett Szellemi Honvédelem tevékenységében próbálta elvégezni. Mindez különleges helyet jelölt ki számára a harmincas—negyvenes évek hazai szellemi és politikai életének térképén: az a sokrétű szerep, amelyet a különböző, egymás mellett haladó, sok esetben egymással is küzdő reformmozgalmakban betöltött, közvetítő és egyeztető feladatokra jelölte ki, s mint ilyen, nem egyszer próbált is [közvetíteni például a népi mozgalom és a konzervatív reformerek, vagy éppen a népiek és a nyugatosok között. Egyaránt nagyra becsülte Németh Lászlót, és Szekfű Gyulát, megbecsüléssel beszélt Veres Péterről és Márai Sándorról, írásaiból azonban az is kiolvasható, hogy leginkább olyan írókhoz és közéleti gondolkodókhoz ragaszkodott, mint Babits Mihály, Illyés Gyula, Sárközi György, Bibó István és Cs. Szabó László. Munkássága azt igazolja, hogy a harmincas-negyvenes évek magyar szellemi életének menetét nem lehet pusztán a „népi” és a „városi” kultúra szembenállására és vitáira egyszerűsíteni, ellenkezőleg, az összegezés, a kiegyenlítés, a szintetizálás szellemi igénye is meghatározó módon volt jelen s áthatotta az irodalmi és politikai életet. 1074
