Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - SZABÓ ZOLTÁN EMLÉKEZETE - Pomogáts Béla: Reformer a történelem sodrásában (Szabó Zoltán magyarországi évtizede) (tanulmány)
2. Szabó Zoltán 1912. június 5-én Budapesten született, vidéki eredetű családból, s a Visegrádi utcában nőtt fel, a belső városrészek és a külvárosok valóságos, egyszersmind szociológiai értelmű határövezetében. Szerelmes földrajz című könyvének hatodik fejezetében minderről a következők olvashatók: „határszélen laktunk. Persze a szónak nem a szokásos, hanem a társadalmi értelmében: a város és külváros között, a polgárság és munkásság között, két osztály hatarán. Lakóhelyünk földrajzi helyzete pontos kifejezője volt társadalmi helyzetünknek, apám üzemi mérnök lévén, hivatása a külváros, jövedelme a polgárság felé húzta. Magam a polgári és munkáséletforma e társadalomföld- rajzi gyepűjén mindkét osztállyal való állandó érintkezésben éltem. Délelőtt délnek indultam, a Belváros felé, hol az iskolában a polgári társadalom nevelt, délután északnak indultam a Népház kölcsönkönyvtára felé, hol e köl- csönkönyvtár szabadoktatását már a külváros és a munkásság környezetében vettem át. Valahogy egyik osztályhoz se tartoztam, körülbelül egyforma érdeklődéssel néztem befelé menet az egyre fényesebbé váló boltokat és kapualjakat s kifelé menet az egyre kormosabbá váló utcákat s egyre ablaktala- nabb és hosszabb gyárépületeket, melyeknek oldalában zordtekintetű és sötétingű munkások ácsorogtak estefelé. Szülőföldemnek földrajzi helyzeténél fogva egyetlen határozott mondanivalója volt: az ember társadalmi helyzetének különbözőségéről.” A pesti piarista gimnáziumban tanult, itt kötött barátságot Boldizsár Ivánnal, a műegyetem közgazdasági karára iratkozott be, majd a tudományegyetem jogi karán szerzett 1933-ban állam- és jogtudományi doktorátust. Vezető szerepet játszott a haladó szellemű főiskolai mozgalmakban, 1932- ben Rózsahegyi György, Őri László, Papp Miklós, Boldizsár (akkor még Bethlen) Iván, Hegedűs Géza és Rónai Mihály András társaságában megalapította a Névtelen Jegyző című folyóiratot. A mindössze öt számot megért folyóiratnak Karinthy Frigyes, Tersánszky J. Jenő, Szabó Lőrinc és Illyés Gyula is munkatársai közé tartozott, Szabó Zoltán versekkel és könyvbírálatokkal jelentkezett. 1935-ben ugyancsak Boldizsár Ivánnal együtt jelentette meg a Fiatal Magyarság című folyóiratot, majd egyedül szervezte meg a Fiatal Magyarság Szociográfiai Munkaközösségét, ennek a munkaközösségnek a keretében indult el Tárd községbe, hogy szociográfiai vizsgálatokat végezzen annak életéről. 1937 végén Erdei Ferenccel és Matolcsy Mátyással együtt meghívják a Válasz szerkesztőbizottságába, ahol olyan írókkal dolgozik együtt, mint Sárközi György, Illyés Gyula, Németh László, Kodolányi János, Féja Géza, Tamási Áron, Veres Péter, Szabó Lőrinc és Kovács Imre, s bekapcsolódik a Márciusi Front körül gyülekező fiatal értelmiség munkájába is. Szociográfiai munkák és a népi írók szociográfiai munkáit ismertető írások mellett általában a fiatal értelmiség helyzetét és törekvéseit bemutató tanulmányokkal hívta fel magára az olvasók figyelmét — a Válaszon kívül az Élet, a Magyar Szemle, a Napkelet és az Új Kor című folyóiratokban vagy a Magyarország és a Pesti Napló című lapokban. A fiatal értelmiség kultúrájáról és politikai tájékozottságáról tárgyilagos képet kívánt adni, ez a kép éppen ezért nem lehetett nagyon bíztató. A Válasz 1935-ös évfolyamában A magyar ifjúság mozgalmai címen rajzol körképet az ifjúsági szervezetekről, olyanokról, mint a Turul Szövetség, a Hungária Magyar Technikusok Egyesülete, az Országos Magyar Protestáns Diákszövetség, a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos 1075
