Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 12. szám - Ágh István: Gyertyagyújtogató (regényrészlet)

Katalin neve mellett 1748. február 3 , meghalt azonnal. Apjuknak 1762. szeptember 25-ig van nyoma, mikor a harminc évet élt János megszületett. Anyjuk, Mike Anna 74 évesen halt meg, 1795. február 28-án.

Második Ferenc fölmenőm harmadikként jött világra 1750. szeptember 4-én, túlélhette 64. születésnapját, ha az 1814-es összeírásban megtalálom. Felesége, Szalai Katalin 53 évesen halt meg 1813. február 24-én. Az elsőszülött Pált 11 évesen temették (1778. január 15.—1789. március 17.) — márciusban temetés, decemberben halva szülés — Katalin 1791. január 14-től nyomtalan, Imre 1792 karácsonyától egyetlen farsangot élt meg; Annát meghozta 1795 augusztusa, elvitte a következő pünkösd; a hetedik gyerek Miklós (1799. november 23.—1875. március 6.) az 1849. január 29-i hódolólevélre adja a nevét, 19 évvel idősebb Ferenc bátyja 1846 óta halott már.

Harmadik Ferenc (1780. május 30.—1846. november 2 ) két évvel fiatalabb feleségével, Horváth Margittal, kilenc gyerek közül ötöt temetett; Barbara (1802. november 26—1803. január 18.); Ferenc (1804. február 12. — azonnal) Katalin (1809. október 20—1813. december 25.); Margit (1816. július lí — 1816. július 31.); Ferenc (1821. március 27—1821. április 4.); Rozina, a harmadik szülött megmaradt (1806. március 27—1875. február 15.) Kovács Péter felesége lett; Erzsébet (1813. február 15—1889. február 26.) Marton Gergely felesége a faluban; s az utolsó gyerek, Ferenc dédapám 1826. február 13-tól vitte tovább a Nagy nevet.

Negyedik Ferenc családjában a korai halálok minden addigit fölülmúlnak, hiába szült neki hatot Sidó Julianna, csak elsőszülött nagyapám, István gyermekeit ringathatták térdükön; Imrét 35 évesen vitte el a tüdőbaj 1893. újév napján; Ágnes vérhányásban halt meg 9 éves korában, 1869. augusztus 18-án; Mária (1863. augusztus 15—1877. november 15.) kamaszlányt tizennégyévesen vitte el a sorvadás, ő az egyetlen, aki apró márványkeívsztjével a korai halálra gondoltat, együtt porlad nagyszüleimmel. Semmit sem hallottam az örzse és Julianna ikrekről, egy órásán és egy évesen gyengültek a földbe 1868. január 29-én és 1869. január 22-én; meghalt Lóri is (1876. május 2—1878. október 12.).

Ismerhettem volna István nagybátyámat, nővére gyerekkorom Hermi nénije volt; nagyanyám is megidézhető, amint kampósbotjára púposodva áttopog az udvaron, ahogy lánya, Böske néni csokoládéval látogatja Pápáról, s a rákos Marosát.- siratja a második világháború idején, sírja olyan messzinek tűnik, mintha a Föld túlsó oldalán volna Nagylak.

Nem házasodtak a faluból, a gyöngülő életerőt nem foghatom rokon vérre. A nevekből sejtem, ősanyáim a vásárhelyi apácák birtokairól valók, mint ahogy ez a röghözkötöttség volt a mozgásterük. Mike Anna biztosan kisszöl- lösi, Szalai Katalin talán vásárhelyi, Horváth Margit éppúgy felsőiszkázi, mint csőszi lehetett, dédapám Vásárhelyről hozta Sidó Juliannát, nagyapám Kis- szöllősről Németh Máriát. Sorvasztotta a magzatot anyjuk rossz táplálkozása, a sok dolog, elvitte őket később a tüdőbaj, tüdőgyulladás, torokgyík, skarlát. Lekaszálta a baj nagyapám hat testvérét sorra.

A családfán húsz korai halál. A jobbágyok még az Istennek is adóztak, az Isten szegény hűbéresei. Tizenegyen vitték a nemzetséget tovább. Kiegyeztek a sorssal, letörölték könnyeiket, bőgtek az éhes állatok, munkához fordította őket a föld.

„Egy egész Jobbágy-Ház-Helyhez Húszon négy Hóid szántó Föld, minden egy Hóidban két Posonyi Mérőt számlálván és Rét Nyolcz Szekér vagy Kaszá1067