Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 12. szám - Ágh István: Gyertyagyújtogató (regényrészlet)

Ha a 19. század elejéről Szentkúti dűlőt olvashatok, akkor már jóval előbb odaszökhetett a Szentkút. Őseim földjét áldotta meg. későbbi kertaljunkat, fűzfa sátra borult fölé, ma is zöldell a fűzfautód a kiszáradt forrás gödrén. Mintha úgy távolodott volna, ahogy fogyott a hit az emberekben. Gyertek csak utánam! Kibugyant a Rétdombon, s most már a rét legalján. A vízkereszti vízért nem megy utána a pap, a ministráns, a sekrestyés, a kántor, senki. A kaszások, szénagyűjtők szomjoltója, szent nekik szenteletlenül, történettelen tündérsejtelmek susognak át a sásán, elnyelte a ludvércet ingoványa hogy tüzes kerékként ne guruljon a szalmakazlak közé az éjjeliőr rémületére.

Amit a régi nyomokban találok, csupa perlekedés, ez a ki mit birtokol, úgy vonul végig az emberek életén az 1959-es téesz-szervezésig, mint a legfontosabb. Apám is mennyit veszekedett szőlőért, földért, fél élete pereskedésben telt el.

1272-től egymásra acsarkodnak a falu jobbagyai is. „Sixtus mester, esztergomi olvasókanonok, mint kiküldött királyi bíró a kertai királyi udvarno- kok és az apáca-somlyói kolostor iszkázi és csőszi jobbágyai közt keletkezett határvillongást elintézi, amennyiben a kertaiak által jogtalanul emelt új ha- tárdombokat megsemmisítvén, a régi határt visszaállítja.'’ Ez az összeütközés valójában mégis az apácák birtoka miatt történt. 1212-ben Koth apátnő kétszáz éves háborgást okozott, mikor Deus fiainak Farkasnak és Theyzének birtokot adományoz, egyszer az utódok nyertek, s végül az apácák győznek: Ga- rai Miklós nádor 1412-es ítéletlevele szerint övék az egész Felsőiszkáz, a Töt- tös, ez a tűkét, tőzsgyökérést jelentő család, a mai Alsóiszkázra költözött, ha 1488-ban a falut Töttös Iszkáznak írják. Közben a római pápa, IX. Bonifác leiratában Péter pap utódjának, Szőlősi Lőrinc fia Istvánnak az iszkázi plébániát adományozza. A messzire terjedő érdekek, szabályozások csöpp falum jelentősége képzetét keltik, ma pedig a megyén kívül azt se tudják, hol van. Hát elhíresztelem: a Somlótól öt kilométerre nyugatra egy olyan dombvonulaton, mely a Bakony-alja utolsó magassága a Marcal völgye előtt, ahonnan tiszta időben még az Alpok havas magasát is látni.

Az Iszkáz területnév a kezdetektől máig megmaradt, de megkülönböztető jelzői rendre változtak. Alsóiszkáz 1531-ben már Pokizkaz, az új nemesek, Po- kiak nyomán; 1564-ben Alsó Izkaz, 1626-ban ismét Pokizkaz. Felsőiszkáz 1488- ban Mindszent Izkaz; 1542-ben Egyházas Izkaz, 1544-ben Apácaizkaz; 1564- ben Felsőizkaz véglegesen. Közepiszkáz 1488-ban Kápolnás Izkaz (az 1754-es Visitatio szerint a falu határában kápolna romja van); 1641-ben Nemes Izkaz; 1702-ben Közép Iszkáz; 1745-ben Nemes Kápolnás Iszkáz.

Faluja nevéhez semmi köze a jobbágyutódnak, s a pereskedőkhöz sincs, nem lehet a magát nemesnek állító vérrokonom Herbord fia János fia Péter, Thep fia György, Márk fia Lukács, Boglyas János, Pál fia György, Tamás fia Mihály, Pous fia János fia Péter, Tamás fia János, János fia Benedek alperesek, hiszen az apácák birtokán éltek, s az ő úriszékük rendelkezett velük. Művelték a falu tizennyolc és háromnegyed jobbágytelke közül valamelyiket, s adták úrbérben, amit előírtak. A falu szolgált húsvétkor 180 tojást, 54 kalácsot; Szent György és Szent Mihály napján 360 dénárt, karácsonykor 18 kap- pant; búcsúkor, Mindenszentek napján 18 kappant és 54 kalácsot — megtudhatom 1511-ből, mikor a bencés apácák rendjét föloszlatják, s a nővéreket más kolostorokba telepítik. Akkori évi jövedelmük 8840 dénár, 1714 tojás, 1224 kalács, 204 kappan, 22 pecsenye (11 kappan) és 216 dénár értékű pecsenye. S bor a Somlóról, vad és fa az erdőségből

1062