Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 12. szám - Ágh István: Gyertyagyújtogató (regényrészlet)

Onnan kezdhetném a bizalmatlanság történelmét, a parasztokra annyira jellemző bizalmatlansággal.

A határ délkeleti csücskétől nyugatra Felsőiszkáz, északnyugatra Kiscsőáz, északkeletre Kisszőllős, a vásárhelyi, vagyis az akkori tornai apácák birtoka. Az írott történelem még csöndesen szólal. 1212; Koth apátnő a töttös—iszkázi Deus nemes fiát, Farkast és Theyzét fölveszi a kolostor kötelékébe, s a töttös- iszkázi birtokukkal határos Csősz birtokot nekik adományozza.

Fölfedezem falum nevét, szellemi zsákmányom, mint első megtudott ősöm az anyakönyvben.

1265; IV. Béla király a tornai apácák népeinek a rendkívüli egyenes adók felét elengedi. 1270; V. István király Apáca-Somlyón tartózkodván, az ottani boldog Lambertról elnevezett kolostor apácáinak kérésére átírja és megerősíti

IV. Béla király 1265-ben kelt levelét, melyben a kolostor népeinek féladómentesség adományoztatott.

De már 1270-től megszakad őseim békessége az urak torzsalkodása alatt. ,,Az országot bejáró V. István király Apácasomlyóra érkezvén, az ottani b. Lambert kolostor apácáinak kérésére és panaszára — mivel az apácák jobbágyai és szolgáló népei közül sokan magukat nemeseknek tartván, a köteles szolgálatot nem teljesítik — vizsgálatot tart, és többek közt néhai Beatus pap testvéreit: Iwanka, Iowanchino, Thomp és Lőrinc iszkázi lakosokat, a kolostor nemesi és hadakozó jobbágyainak sorában meghagyja ”

Feltűnik az első pap is, a templomot hozzágondolhatom, s mert a későbbi Visitatiókban az építés idejét nem ismerik, valószínű Beatus temploma lehetett, olyan, mint a Somlószollősön ma is álló, román kori. Az apácák a tíz kilométerre lévő birtokukon plébániát alapítottak, s a legközelebbi falujukban, természetesen. Kőtemplomot rakattak a somlai bazaltból, fehérre meszelték, talán szerényebb freskókkal díszítették, az életfa ágai liánosan kúsztak a boltozaton, s a Mindenszentek imádták a gyerekangyalokkal körülrepdesett Atyaúristent az oltárképen; a menny összes lakója lett az istenháza védőszentje a

19. század második harmada végéig, mikor Pap János középiszkázi uraság a fejére potyogó vakolat miatt a régit lebontatta, újat építettek. Raffaello Madonnája másolatát a szentélybe állították, jelezvén, a templom búcsúja ezután Mária napján, szeptember 12.-e utáni vasárnapon lesz. Gyanítom, azért, mert Halottak napján a mulatságot nem folytathatták. A régi, parasztbarokk oltárkép most a kisoltár fölött.

Régesrégi forrás köré épült a falu, fölül a dombon a templom, alul a Szentkút. Egyszercsak a forrás elapadt, s kifakadt patakja partján közel a határban, helyén libaúsztató tócsa a falu közepén, télen csúszkálásra, korcsolyázásra való disznófertő. A réten nagyobb a jég, de ez a kisebb otthonosabb a felnőttek bámuldozásától. Fakorcsolyáink akácfahasáb élére feszített drótjaikkal nem adtak alkalmat merészebb mutatványra, csak száguldani lehetett rajtuk, szöges botunkkal kapkodva gyorsítottuk magunkat, s a jég szélén hirtelen megfordultunk. Öltözetünk bakancs, flórharisnya, biciklibelsőből hasított harisnyagumival combunkhoz erősítve, beletűrve barhetgatyánk, mely rövidnadrágunk alól mindig kilógott, rövidnadrágunk meg háromnegyedes nagykabátunk alól, kesztyűnk egyujjas, terepszínű katonavászonból, birkabekecs- maradványokból kibélelve, sapkánk simléderes, de fordítva, hogy le ne fújja fejünkről a szél. Breughel festményébe siklottunk. A játékban a jókedv évszázadokat kever össze: fölharsan a nevetés, tagolatlan rikácsolástól hangos a pálya. Időtlennek éreztük magunkat.

1061